Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis teknős, akit Tominak hívtak. Tomi lassú volt, de rendkívül türelmes és kitartó. Mindig is arról álmodott, hogy egyszer eljut a nagy hegy tetejére, ahonnan az egész világot látni lehet. Az erdő többi lakója gyakran csúfolta, mondván, hogy egy ilyen lassú teknős sosem érhet el ilyen nagy célt.
Egy este Balázs a Mesefa alatt ült, és a varázslatos könyvből Tomi történetét hallgatta. A könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang így szólt:
„Tomi nem hagyta, hogy a kételkedők lebeszéljék álmáról. Elhatározta, hogy elindul a hegycsúcs felé. Útja során találkozott egy barátságos madárral, aki felajánlotta, hogy elrepíti egy darabon. Tomi örömmel elfogadta a segítséget, és így gyorsabban haladt. Az út azonban nem volt könnyű. Számtalan akadállyal találkozott, de minden egyes nehézség csak még elszántabbá tette.
Az út során Tomi találkozott egy segítőkész nyúllal, aki friss zöldségeket hozott neki, hogy erőt meríthessen. Egy bölcs bagoly megmutatta neki a helyes irányt a sűrű erdőben. Végül, amikor már azt hitte, hogy feladja, egy erős szarvas segítette át a legnehezebb szakaszon.
Ahogy közeledett a csúcs, egyre nehezebbé vált a mászás. Tomi minden erejét összeszedte, és végül sikerült feljutnia a hegycsúcsra. Amikor körülnézett, elámult a látványtól. Az egész világ kiterült előtte, és megértette, hogy bármekkora is a cél, ha hisz magában, és kitartóan dolgozik érte, bármit elérhet.
Balázs sokat tanult Tomi történetéből. Megértette, hogy a kitartás és az önmagába vetett hit segíthet legyőzni a legnagyobb akadályokat is. Minden este egyre több dolgot tanult a szeretetről, a bátorságról és az együttérzésről.
Így éltek tovább Balázs és a falu lakói, a Mesefa varázslatos történetei által gazdagodva. És ha arra jársz, talán te is meghallhatod a Mesefa varázslatos suttogását.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
