Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kíváncsi kis gyík, akit Fecskének hívtak. Fecske nagyon szerette a napfényt, és minden napját azzal töltötte, hogy napozott a meleg köveken. Egy nap azonban észrevette, hogy a nap sugara egyre halványabb lett, és a kövek már nem melegedtek fel úgy, mint régen. Az erdő lakói aggódni kezdtek, hogy mi történt a napsugarakkal, és Fecske elhatározta, hogy kideríti a rejtélyt.
Egy este Balázs a Mesefa alatt ült, és a varázslatos könyvből Fecske történetét hallgatta. A könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang így szólt:
„Fecske elindult, hogy megtalálja a napsugár titkát és visszahozza a fényt az erdőbe. Útja során sok különleges állattal találkozott, akik segítettek neki a küldetésében. Az első barátja egy gyors mókus volt, akit Csúszkának hívtak. Csúszka elmesélte neki, hogy a napsugarak egy varázslatos barlangban rejtőznek, amelyet csak a legbátrabbak találhatnak meg.
Ahogy továbbhaladt, Fecske találkozott egy bölcs teknőssel, akit Tekinek hívtak. Teki segített Fecskének megtalálni a barlanghoz vezető ösvényt, és elmesélte neki, hogy a barlangot egy ősi varázslat védi, amely csak akkor oldódik fel, ha valaki tiszta szívvel keresi a napsugarakat.
Útközben Fecske találkozott egy kedves pillangóval is, akit Szivárványnak hívtak. Szivárvány elmondta neki, hogy a varázslatos barlang egy ősi tölgyfa gyökerei között rejtőzik, és csak akkor válik láthatóvá, ha valaki szívből jövő dallamot énekel a fa előtt. Szivárvány segített Fecskének megtalálni a helyes utat.
Végül, hosszú és fáradságos út után, Fecske megtalálta a varázslatos barlangot. Amikor Fecske szívből énekelt egy dallamot, a barlang felragyogott, és a napsugarak újra előtörtek, bevilágítva az egész erdőt. Az erdő lakói mind csodálták Fecske kíváncsiságát és kitartását.
Balázs sokat tanult Fecske történetéből. Megértette, hogy a kíváncsiság és a szívből jövő vágy segíthet legyőzni a legnagyobb akadályokat is, és hogy a legnagyobb kincs a természet szépségében és az összefogásban rejlik. Minden este egyre több dolgot tanult a szeretetről, a bátorságról és az együttérzésről. Ahogy Balázs bezárta a kis könyvet, tudta, hogy a Mesefa történetei még sok tanulságos kalandot rejtenek.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
