Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kíváncsi kis katica, akit Pöttyösnek hívtak. Pöttyös imádta felfedezni az erdőt, különösen a színes virágok között barangolni. Egy nap azonban különös hírt hallott: létezik egy titkos virágerdő, ahol a virágok különleges varázserővel bírnak. Azt mondták, hogy aki megtalálja a virágerdőt, annak a kívánsága valóra válhat, és segíthet az egész erdőnek. Pöttyös elhatározta, hogy felkutatja ezt a titokzatos helyet.
Egy este Balázs a Mesefa alatt ült, és a varázslatos könyvből Pöttyös történetét hallgatta. A könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang így szólt:
“Pöttyös elindult, hogy megtalálja a virágerdőt. Útja során sok különleges állattal találkozott, akik segítettek neki. Az első barátja egy bölcs teknős volt, akit Csillagnak hívtak. Csillag elmesélte neki, hogy a virágerdő egy titkos tisztáson rejlik, és csak azok találhatják meg, akik tiszta szívvel keresik.
Ahogy továbbhaladt, Pöttyös találkozott egy fürge szöcskével, akit Zöldinek hívtak. Zöldi segített neki megtalálni az ösvényt, amely a virágerdőhöz vezetett, és elmondta neki, hogy a varázslat csak akkor válik láthatóvá, ha valaki igazán hisz a természet erejében.
Útközben Pöttyös találkozott egy kedves madárral, akit Csipinek hívtak. Csipi elmesélte neki, hogy a virágerdőben rejlő virágok különleges varázserővel bírnak, de csak akkor nyílnak ki, ha valaki szívből jövő kívánságot mond.
Végül, hosszú és fáradságos út után, Pöttyös megtalálta a titkos tisztást, ahol a varázslatos virágok felragyogtak. Amikor Pöttyös szívből jövő kívánságát elmondta, a virágok kinyíltak, és betöltötték az erdőt varázslatos fényükkel. Az állatok mind csodálták Pöttyös bátorságát és eltökéltségét.
Balázs, ahogy hallgatta a történetet, megtanulta, hogy a legnagyobb varázslatok akkor történnek, amikor hiszünk bennük, és másokért cselekszünk.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
