Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kíváncsi kis sündisznó, akit Tüskésnek hívtak. Tüskés nagyon szerette a hajnali réteket, ahol a harmatcseppek csillogtak a fűszálakon. Egy nap különös dolgot hallott: létezik egy varázslatos harmatcsepp, amely az erdő legtitkosabb részén rejtőzik, és aki megtalálja, annak a kívánsága teljesülhet. Tüskés elhatározta, hogy felkutatja ezt a különleges harmatcseppet, hogy valóra váltsa egy régi álmát.
Egy este Balázs a Mesefa alatt ült, és a varázslatos könyvből Tüskés történetét hallgatta. A könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang így szólt:
“Tüskés elindult, hogy megtalálja a tündöklő harmatcseppet. Útja során sok különleges állattal találkozott, akik segítettek neki. Az első barátja egy bölcs teknős volt, akit Csillagnak hívtak. Csillag elmesélte neki, hogy a harmatcsepp egy varázslatos virágban rejtőzik, és csak akkor jelenik meg, ha valaki tiszta szívvel keresi.
Ahogy továbbhaladt, Tüskés találkozott egy fürge szöcskével, akit Zöldinek hívtak. Zöldi segített neki megtalálni az ösvényt, amely a varázslatos virághoz vezetett, és elmondta, hogy a harmatcsepp csak akkor kezd el ragyogni, ha valaki szívből jövő kívánságot tesz.
Útközben Tüskés találkozott egy kedves katicával, akit Pöttyösnek hívtak. Pöttyös elmesélte neki, hogy a tündöklő harmatcsepp különleges erővel bír, de csak azok láthatják meg, akik hisznek a csodákban és a természet varázsában.
Végül, hosszú és kitartó út után, Tüskés megtalálta a varázslatos virágot, amelyen a harmatcsepp ragyogott. Amikor Tüskés szívből jövő kívánságát elmondta, a csepp fénybe borította az erdőt, és mindenki érezte a varázslatos erejét.
Balázs, ahogy hallgatta a történetet, megértette, hogy a legnagyobb csodák akkor történnek meg, amikor hiszünk bennük. Tüskés története megtanította neki, hogy a tiszta szív és a kíváncsiság mindig elhozza a csodákat.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!