Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kíváncsi kis vakond, akit Földinek hívtak. Földi imádott alagutakat ásni a föld alatt, és minden nap új titkokat fedezett fel a talaj mélyében. Egy nap azonban különös hírt hallott: létezik egy föld alatti kincs, amely a talaj legmélyebb részén rejtőzik. Azt mondták, hogy aki megtalálja, annak különleges képességei lesznek, és segíthet az egész erdőnek. Földi elhatározta, hogy felkutatja ezt a kincset, és megtudja, milyen titkokat rejt a föld mélye.
Egy este Balázs a Mesefa alatt ült, és a varázslatos könyvből Földi történetét hallgatta. A könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang így szólt:
“Földi elindult, hogy megtalálja a föld alatti kincset. Útja során sok baráttal találkozott, akik segítettek neki. Az első barátja egy bölcs bagoly volt, akit Holdszemnek hívtak. Holdszem elmesélte neki, hogy a kincs egy régi barlang mélyén rejtőzik, és csak azok találhatják meg, akik szívből jövő kívánsággal keresik.
Ahogy továbbhaladt, Földi találkozott egy fürge kis szöcskével, akit Zöldinek hívtak. Zöldi segített neki megtalálni az ösvényt a barlanghoz, és elmondta neki, hogy a kincs csak akkor válik láthatóvá, ha valaki tiszta szívvel és jószándékkal közeledik.
Útközben Földi találkozott egy vidám katicával, akit Pöttyösnek hívtak. Pöttyös elmesélte neki, hogy a kincs olyan erővel bír, amely segíthet az egész erdőnek, de csak akkor tárul fel, ha valaki igazán jószívű kívánságot tesz.
Végül, hosszú és fáradságos út után, Földi megtalálta a barlangot, ahol a kincs felragyogott. Amikor Földi szívből jövő kívánságát elmondta, a kincs ereje az egész erdőt betöltötte, és a föld alatti kincs varázsa segített mindenkinek.
Balázs, ahogy hallgatta a történetet, megtanulta, hogy a legnagyobb kincsek azok, amelyeket szívből, másokért teszünk. Földi története megtanította neki, hogy az önzetlenség és a segítőkészség mindig meghozza a legnagyobb jutalmat.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
