Egyszer volt, hol nem volt, a távoli hófödte hegyek között, ahol a tél mindig tiszta és csillogó, készült a Mikulás a december 6-ai útjára. A manók vidáman csomagolták az ajándékokat, a rénszarvasok a szánt próbálták, és mindenki sürgött-forgott. Azonban a nagy készülődés közepette valami nagyon furcsa történt: eltűnt a Mikulás egyik varázscsizmája!
Amikor Balázs a Mesefa alatt ült, a könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang így szólt:
„A Mikulás csizmája nélkül nem tudta volna elvinni az ajándékokat a gyerekeknek. Ez a csizma különleges volt, mert varázserejével melegítette a Mikulás lábát, és lehetővé tette, hogy könnyedén járjon a havas tetőkön. Mikulás kétségbeesetten fordult a manókhoz: ‘Segítsetek megtalálni a csizmát, különben nem tudom teljesíteni az ünnepi küldetésemet!’”
A manók tanácstalanok voltak, de ekkor egy apró szarvas, Csillám, előlépett. Bár még fiatal volt, és nem vett részt a nagy úton, elhatározta, hogy segít megkeresni a csizmát.
Csillám először a hóviharos erdő felé vette az irányt. Útja során találkozott egy vidámmal, aki éppen hóembert épített. Csillám elmondta, miért jött, mire a vidra azt felelte: „Láttam valamit csillogni a tavon, talán az a Mikulás csizmája!” Csillám gyorsan odasietett, de csak egy jégdarabot talált. Mégsem keseredett el, mert a vidra megígérte, hogy segít tovább kutatni.
Ahogy tovább haladt, Csillám találkozott egy fáradt baglyocskával, aki a szél miatt nem tudott visszatérni a fészkébe. Csillám segített neki, hogy biztonságosan hazataláljon. A bagoly hálából elmesélte, hogy a hegycsúcson egy különös nyomot látott a hóban.
Csillám elindult a hegycsúcs felé, és végül meglátta a csizmát egy nagy hókupac alatt. Ahogy közelebb lépett, észrevette, hogy egy kíváncsi kis róka játszadozott vele, nem tudva, hogy a Mikulásé. Csillám finoman elmagyarázta, hogy a csizma milyen fontos, és a róka azonnal visszaadta.
Csillám diadalmasan vitte vissza a csizmát a Mikulásnak, aki boldogan húzta fel, és megköszönte a szarvasnak az önzetlen segítséget. „Ma bebizonyítottad, hogy bátorság és jószívűség mindennél fontosabb” – mondta a Mikulás, miközben felült a szánra.
Csillám története megtanította Balázsnak, hogy a legnagyobb segítség az, ha önzetlenül cselekszünk, és nem adjuk fel, még akkor sem, ha az út nehéz.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
