Egy meleg tavaszi délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt, amikor a fa zöld lombjai között lágy szél kelt, és a levelek közül egy új mese suttogása bontakozott ki. Balázs kinyitotta a varázskönyvét, és a lapok közül előbukkant a következő történet:
Egy napsütötte völgyben, ahol a dombok között kacskaringós utak futottak, élt egy csillogó, piros versenyautó, akit Villámnak hívtak. Villám nem akármilyen autó volt – apró, mégis erős, piros, mégis türelmes. A versenypályán sokan ismerték, de nem a sebessége miatt, hanem a mosolya miatt, amivel mindenkit bátorított.
Villám imádott gurulni a dombokon át, hallgatni a madarakat, ahogy a drótkapukon csiripelnek, és barátkozni a többi járművel a falu kis garázsában.
– Egyszer eljutok a nagy városi futamra! – álmodozott.
A többiek csak kedvesen bólogattak.
– Te nem vagy olyan, mint a többiek, Villám. Nem csak a nyerés érdekel téged.
– Mert tudjátok mit? – csilingelte Villám. – Az utazás legalább olyan fontos, mint a cél!
Egy reggel különös boríték érkezett a faluba. Aranyszegélyes volt, és nagy, kerek pecsét díszítette.
– Villám! – kiáltotta a postásroller. – Meghívtak téged a Nagy Városi Versenyre!
Villám kerekei izgatottan pörögtek. – Ez az én álmom!
De ahogy megérkezett a városba, Villám észrevette, hogy a többi versenyautó mind hatalmas, csillogó, villámgyors volt. Mindenki csak a győzelemről beszélt. Senki sem figyelt a szélre, a napra vagy egymásra.
Villám egy kicsit elszomorodott.
A startvonalnál sorakoztak az autók. A jelzőfény villogott: piros, sárga, zöld – és elindultak!
Villám nem volt a leggyorsabb. De figyelt mindenre: egy eltévedt kismadárra az úton, egy defektes gokartra, amelynek segített elgurulni az út szélére.
A célba nem elsőként érkezett, de a közönség éljenzett.
– Ő a mi hősünk! – kiáltották. – Nemcsak versenyzett, de figyelt is másokra!
A díjátadón egy különleges díjat kapott: “A Lélek Versenyzője” felirat állt rajta.
Villám meghatódott. Megértette, hogy nem a győzelem, hanem az út, a barátság és az odafigyelés számít igazán.
Balázs becsukta a könyvet, és mosolyogva nézett a játékkocsijára a fűben.
A Mesefa halkan susogott:
– A legnagyobb győzelem az, amikor másokra is figyelünk, és örömöt viszünk a világba.
Balázs elmosolyodott. És tudta, Villámnak mindig lesz helye a garázsában – és a szívében.
Itt a vége, dudáld véle!
