Egyszer volt, hol nem volt, élt egy ravasz kis róka, akit Villámnak hívtak. Villám híres volt a gyorsaságáról és az éles eszéről. Egy nap különös dolgot hallott: az erdő mélyén elvarázsolt kövek rejtőznek, amelyek hatalmas erőt adnak annak, aki megtalálja őket. Az állatok között félelem és kíváncsiság keringett, mert senki nem merte megkeresni ezeket a köveket. Villám azonban elhatározta, hogy felkutatja őket, és kideríti, mi rejlik mögöttük.
Egy este Balázs a Mesefa alatt ült, és a varázslatos könyvből Villám történetét hallgatta. A könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang így szólt:
„Villám elindult, hogy megtalálja az elvarázsolt köveket, amelyekről azt mondták, hogy csak azok láthatják meg őket, akik bátorsággal és jó szándékkal közelítenek. Az első állat, akivel Villám találkozott, egy bölcs bagoly volt, akit Fűznek hívtak. Fűz elmesélte neki, hogy a kövek az erdő legrejtettebb zugában találhatók, de csak akkor kerülnek elő, ha valaki tiszta szívvel keresi őket.
Ahogy továbbhaladt, Villám találkozott egy fürge nyúllal, akit Pilla néven ismertek. Pilla segített Villámnak megtalálni a kövekhez vezető ösvényt, és elmondta neki, hogy csak akkor lehet őket megtalálni, ha valaki szívből jövő kívánsággal közeledik hozzájuk.
Útközben Villám találkozott egy kedves szarvassal is, akit Őzgének hívtak. Őzge elmesélte neki, hogy a kövek egy varázslatos tisztáson vannak elrejtve, és csak akkor jelennek meg, ha valaki igazán hisz a jóság erejében. Együtt indultak el, hogy megtalálják a köveket.
Végül, hosszú és fáradságos út után, Villám megtalálta az elvarázsolt köveket. Amikor szívből jövő kívánságát elmondta, a kövek felragyogtak, és a varázsuk erejét Villám szívébe árasztották. De a kövek titka nem a hatalomban, hanem a jószívűségben rejlett: Villám megértette, hogy az igazi erő abban van, ha segítünk másoknak.
Balázs, ahogy hallgatta a történetet, megtanulta, hogy a legnagyobb erő a szívben rejlik, és az igazi varázslat a jóságban található.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
