Egyszer volt, hol nem volt, élt egy ravasz róka, akit Villámnak hívtak. Villám híres volt okosságáról és gyorsaságáról, és az erdő lakói gyakran fordultak hozzá tanácsért. Egy hideg téli napon azonban különös dolog történt: az erdő tűzforrása, ami melegséget adott az állatoknak, hirtelen kialudt. Villám elhatározta, hogy megtalálja a varázslatos tüzet, és visszahozza a meleget az erdőbe.
Egy este Balázs a Mesefa alatt ült, és a varázslatos könyvből Villám történetét hallgatta. A könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang így szólt:
„Villám elindult, hogy megtalálja a varázslatos tüzet, amelyről azt mondták, hogy egy távoli hegy mélyén rejlik. Útja során sok különleges állattal találkozott, akik segítettek neki. Az első barátja egy bölcs bagoly volt, akit Holdszemnek hívtak. Holdszem elmesélte neki, hogy a tűz egy ősi barlangban rejtőzik, de csak azok találhatják meg, akik tiszta szívvel közelítenek.
Ahogy továbbhaladt, Villám találkozott egy gyors nyúllal, akit Szökkenőnek hívtak. Szökkenő segített Villámnak megtalálni a barlanghoz vezető nyomokat, és elmesélte neki, hogy a tűz csak akkor lobban fel újra, ha valaki szívből jövő kívánságot mond a barlang előtt.
Útközben Villám találkozott egy kedves vakonddal is, akit Földinek hívtak. Földi elmondta neki, hogy a varázslatos tűz egy ősi fa gyökerei között rejtőzik a barlang mélyén, és csak akkor válik láthatóvá, ha valaki őszinte vágyat érez a meleg iránt. Földi segített Villámnak megtalálni az ösvényt, és együtt haladtak a barlang felé.
Végül, hosszú és fáradságos út után, Villám megtalálta a barlangot. Amikor Villám szívből jövő kívánságát elmondta, a tűz újra fellobbant, és melegséget hozott az egész erdőbe. Az állatok mind csodálták Villám eszességét és kitartását.
Balázs, ahogy hallgatta a történetet, megértette, hogy a melegség nem csak a tűzben, hanem a szívben rejlik. Villám története megtanította neki, hogy a bátorság és az őszinte szándék képes visszahozni a legnagyobb csodákat is.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
