Egy kellemes délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt, és figyelte, ahogy a varázskönyv aranyló fénnyel ragyogni kezdett. Ahogy kinyitotta, a lapok között egy új történet bontakozott ki előtte…
Messze, a végtelen aranyhomokos sivatagban, ahol a nap sugarai melegítik a dűnéket, élt egy kis sivatagi róka, akit Feninek hívtak. Feni a homok között futkározott, ügyesen elbújt az árnyékos bokrok alá, és mindig figyelte, mi történik körülötte. Bár apró volt, mégis fürgén szaladt, és hosszú füleivel messziről meghallotta a legapróbb neszeket is.
Egyik nap, miközben Feni a sivatagban sétált, egy különös dolgot vett észre. Egy nagy, fénylő tárgy csillogott a homokban. Soha nem látott még ilyet, és kíváncsian közelebb ment.
– Mi lehet ez? Egy csillag esett le az égből? – töprengett Feni, miközben orrával finoman megérintette.
Ám ekkor egy kedves hang szólalt meg a közelben.
– Az nem egy csillag, hanem egy üvegdarab – mondta egy bölcs bagoly, aki egy magányos pálmafán üldögélt. – Az emberek néha elhagyják a dolgaikat, és ezek idekerülnek a sivatagba.
Feni elgondolkodott.
– Vajon mit kezdjek vele? Ha a nap ráesik, nagyon felforrósodik! – aggódott a kis róka.
A bagoly bólintott.
– Ezért is fontos, hogy vigyázzunk a sivatagra. Nem minden, amit találunk, illik ide.
Feni úgy döntött, hogy elássa az üvegdarabot egy árnyékos helyre, ahol nem árthat senkinek. Ahogy a homokot kaparta, egy hűvös kis földréteghez ért.
– Milyen kellemes! – gondolta, és gyorsan befeküdt a friss földbe.
A bagoly elmosolyodott.
– Tudod, Feni, a sivatagi állatok a hűvös homok alá bújnak, hogy elkerüljék a forróságot. Az árnyék és a föld mélye a legjobb barátod itt a sivatagban!
Feni örömmel figyelt, és ettől a naptól kezdve még jobban vigyázott a sivatag kincseire. Nemcsak a saját otthonára vigyázott, hanem arra is, hogy minden élőlény biztonságban élhessen benne.
Balázs becsukta a varázskönyvet, és elmosolyodott. Most már tudta, milyen különleges a sivatag világa, és hogy minden apró teremtmény fontos szerepet játszik benne.
A Mesefa halkan susogott:
– Az otthonunkra vigyázni mindenhol fontos, legyen az egy erdő, egy tópart vagy éppen a végtelen homokdűnék világa.
Balázs bólintott, és elhatározta, hogy legközelebb a természetben járva ő is jobban figyel majd minden apró csodára.
Itt a vége, fuss el véle!
