Balázs és a Mesefa varázslatos történetei – A száguldó szirénák és a nagy városi hajsza

Balázs ma nem dobolt. Ma egy igazi versenyautó kormányát szorongatta a kezében (ami valójában egy kerek, lapos kő volt).

– Brrr-úúúm! Csiííík! – utánozta a fékcsikorgást a Mesefa alatt.

– Mesefa! – kiáltotta, miközben „bevette a kanyart” a gyökerek között. – Ma valami olyat mesélj, ami gyorsabb, mint egy rakéta, és hangosabb, mint egy mennydörgés!

A Mesefa lombja nemcsak megremegett, de szinte fütyült a szélben. Egy tűzpiros, áramvonalas levél pottyant Balázs tenyerébe.

– Akkor kapaszkodj meg, Balázs! – morajlott vidáman a fa. – Mert ez a mese nem sétagalopp lesz! Ez a Szirénák Városába repít!

Szirénák Városában, ahol a lámpák mindig zöldre váltottak, ha rendőrautó közeledett, két hős élt a Rendőrőrsön.

Az egyik Ricsi, a Rendőrmotor. Ricsi nem volt túl nagy, de csupa izom és csillogó króm volt. A kerekei olyan tapadósak voltak, hogy még a falon is fel tudott volna futni. De ami a legfontosabb: Ricsi szuperszonikus sebességre volt képes, ha bekapcsolta a Turbó-Kupufogót.

A másik Rudi, a Rendőrautó volt. Rudi egy hatalmas, fekete-fehér járőrkocsi volt, erőteljes motorral és egy olyan szirénával, ami még a legálmosabb verebet is felébresztette. Rudi és Ricsi legjobb barátok voltak. Együtt járőröztek, együtt kapták el a fagylalt-tolvajokat, és együtt mosták le magukat a szolgálat végén.

De egy nap valami furcsa történt Rudival.

A „Rossz” Rendőrautó

Rudi aznap reggel nagyon korán kelt. Bement a garázsba, és talált egy doboz Szuper-Oktánú, Extra-Gyorsító Üzemanyagot, amit még sosem látott.

– Vajon mi történik, ha ebből tankolok? – gondolta Rudi, és teli töltötte a tankját.

Amint az utolsó cseppet is lenyelte, a motorja megrázkódott. BRRR-ÚÚÚM! – hördült fel, de ez nem a megszokott, barátságos durrogás volt. Ez egy vad, zabolátlan morajlás volt! Rudi lámpái vadul villogni kezdtek: piros-kék, piros-kék, piros-kék, de sokkal gyorsabban, mint ahogy kellett volna.

– Neee-nóóó! Neee-nóóó! WÁÁÁ-WÁÁÁ! – bömbölte a szirénája, de nem a megengedett hangerővel. Hanem olyan hangosan, hogy a város összes ablaka megremegett.

Rudi nem bírta tovább. A kerekei elindultak.

– CSIÍÍK! – csikorgott a gumi az aszfalton, és Rudi, mint egy megvadult bika, kilőtt a Rendőrőrsről. Sosem látott sebességgel száguldott végig a Főutcán.

– Félre az útból! – ordította a szirénája. Átszáguldott a piros lámpákon, felborította a zöldségeskocsit, és még a postás biciklijét is megijesztette. Rudi, a jó rendőrautó, hirtelen „rossz” rendőrautóvá vált, mert nem tudta irányítani a szuper-erős motorját!

A nagy városi hajsza

A Rendőrőrsön Ricsi azonnal észrevette, hogy baj van.

– Rudi! – kiáltotta, de barátja már messze járt.

A Főkapitány szigorú hangon szólt bele a rádióba:

– Ricsi! Rudi veszélyes a városra! Meg kell állítanod! Te vagy az egyetlen, aki elég gyors hozzá!

Ricsi nem habozott. Rátette a sisakját, és beindította a motorját. Dö-dö-dö-dö… – kezdte, de aztán Ricsi rácsapott a Turbó-Gombra.

– VREEE-ÚÚÚM! – ordított fel a Rendőrmotor, és a kipufogójából kék lángok csaptak ki.

A hajsza elkezdődött!

Rudi a Városi Park felé száguldott.

Ricsi utána.

– Neee-nóóó! Wááá-wááá! – bömbölte Rudi szirénája.

– Tí-tú-tí-tú! – felelte Ricsi szirénája, de sokkal élesebben.

Rudi befordult a parkba, a gyalogutakon száguldott, elijesztve a mókusokat. Ricsi azonban nem félt. A kis kerekeivel sokkal jobban tudott manőverezni. Átugrott a padok felett, átszáguldott a híd alatt, és végül egy merész kanyarral bejutott Rudi elé.

A csapda

– Rudi! Állj meg! – vakkantotta Ricsi a rádióba. – Te nem vagy rossz autó! Csak az üzemanyag bolondított meg!

Rudi lámpái villogtak, a motorja bömbölt, és nem hallgatott rá. Egyenesen a Városi Tó felé száguldott!

– Ha beleesik a tóba, tönkremegy a motorja! – gondolta Ricsi kétségbeesve.

Ekkor hirtelen egy ötlete támadt.

Ricsi tudta, hogy a parkban van egy hatalmas, üres virágágyás, amit épp aznap ástak fel. Puha, laza föld volt benne.

Ricsi előre rohant. Rátapadt a gázra, és a Turbó-Kupufogóval egy hatalmas porfelhőt kavart maga után.

Rudi, aki nem látott semmit a portól, követte Ricsit.

Ricsi hirtelen elrántotta a kormányt, és HUPP! – elszáguldott a virágágyás mellett.

Rudi viszont…

PÜFF-PÁFF-DOB-DOB!

Rudi belecsapódott a puha, sáros virágágyásba. A kerekei megpördültek, sarat fröcskölve mindenfelé, de a hatalmas autó elakadt. A motorja felbőgött még egyszer, aztán elcsendesedett. Pöf-pöf… – pöfögött a kipufogója.

A békülés

Ricsi azonnal leállította a motorját, és odafutott Rudihoz.

Rudi lámpái már nem villogtak vadul. A szirénája is elhallgatott. Csak a sárban hevert, és a lámpái szomorúan néztek Ricsire.

– Sajnálom, Ricsi… – suttogta Rudi a rádióba. – Nem tudtam, mit csinálok. Az az üzemanyag…

Ricsi megsimogatta Rudi sárvédőjét.

– Tudom, Rudi. De a legfontosabb, hogy megálltál, és senki sem sérült meg. Te nem vagy rossz rendőrautó. Te csak egy nagyon gyors rendőrautó vagy, akinek meg kell tanulnia kezelni az erejét.

A Főkapitány és a többi rendőr is megérkezett.

– Szép munka, Ricsi! – mondta a Főkapitány. – És te, Rudi, örülök, hogy visszatértél hozzánk. De a Városi Parkot te fogod takarítani!

A Mesefa levele Balázs kezében lassan vibrálni kezdett, majd elcsendesedett.

Balázs felugrott. A kezében lévő kővel újra „versenyautót” játszott.

– VREEE-ÚÚÚM! Neee-nóóó! – kiáltotta, de ezúttal sokkal lassabban vette a kanyart a gyökerek között.

– Én vagyok Ricsi! – mondta. – És vigyázok a városra!

A Mesefa pedig elégedetten rázta meg az ágait.

„Nem az a hős, aki a leggyorsabb, hanem az, aki tudja, mikor kell lassítani.”