Egyszer volt, hol nem volt, élt egy szarvasbogár, akit Barnának hívtak. Barna erős páncéljáról és hatalmas szarváról volt híres, de szelíd szíve miatt mindenki szerette az erdőben. Egy nap különös jelenség történt: az erdő közepén lévő fényes tisztás elsötétült, és az állatok nem értették, mi történhetett. Az öreg vakond, Homokúr elmondta, hogy a tisztás fényét a Rejtett Fény őrzi, de az csak annak tárul fel, aki kiállja a kíváncsiság, a találékonyság és az önzetlenség próbáját.
Barna elhatározta, hogy megtalálja a Rejtett Fényt, és visszahozza a tisztás ragyogását.
Amikor Balázs a Mesefa alatt ült, a könyv mesélni kezdte Barna történetét.
“Az első próba a kíváncsiság próbája volt. Barna egy elhagyatott faodúban talált egy rejtélyes térképet. A térkép egy útvonalat jelölt az erdő mélyére, de a rajzok bonyolultak voltak. Barna kíváncsian vizsgálta a térképet, és észrevette, hogy az ágak mintázata megegyezik a környező fákkal. Így fedezte fel az első lépéseket a Rejtett Fényhez vezető úton.
A második próba a találékonyság próbája volt. Útja során egy széles folyó állta útját, amelyen nem volt híd. Barna azonban észrevette, hogy a part mentén több nagy falevél úszik a vízen. Összegyűjtötte őket, és egy erős indával összekötötte őket, hogy tutajként használja. Ügyesen átkelt a folyón, és továbbhaladt a tisztás felé.
A harmadik próba az önzetlenség próbája volt. Az erdő sötét részén egy kis tücsök találkozott vele, aki elveszítette az irányt. Barna éppen sietett volna a céljához, de megállt, hogy segítsen a tücsöknek megtalálni a családját. Amikor a tücsök biztonságba ért, hálából megmutatta neki a Rejtett Fény rejtekhelyét.
Ahogy Barna elérte a tisztás közepét, a Rejtett Fény felragyogott, és a tisztás újra megtelt meleg, aranyló fénnyel. Az erdő állatai boldogan ünnepelték Barna bátorságát és segítőkészségét.
Barna története megtanította Balázsnak, hogy a kíváncsiság, a találékonyság és az önzetlenség olyan értékek, amelyekkel a világot jobbá és szebbé tehetjük.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
