Egy meleg nyári estén Balázs a Mesefa alatt feküdt, és egy kicsit szomorkásan nézett az égre.
– Jó lenne újra úton lenni – sóhajtotta.
A Mesefa csendben bólogatott, majd a varázskönyv halkan kinyílt, és a lapokon máris bontakozott egy új, forró, poros, de csodálatos világ képe.
A Szavanna suttogása
Balázs szüleivel egy különleges nyaralásra indult: egy valódi szafari túrára, Afrikába! A család apukája fekete terepjárójával szelte a vörös poros utakat, a jármű oldalán fehér csík futott végig, mint egy zebra.
– Ez lesz a mi szafarijárgányunk! – mondta mosolyogva apa, miközben lecsapta a csomagtartót.
Anyu napszemüveget viselt, Balázsnak pedig egy széles karimájú kalap volt a fején, amit a reptéren választott magának: „Kalandozó Kalapnak” nevezte el.
– Készen álltok? – kérdezte apa, és elindította a motort.
A terepjáró csendesen döcögött a szavannán. A fű aranyszínben hullámzott a szélben, és a távolban zsiráfok emelték magasra a nyakukat.
– Nézd, anya! – kiáltott Balázs. – Mintha fák sétálnának!
Egy poros kanyar után egy elefántcsalád bukkant fel. Az egyik borjú hosszan nézett Balázsra, majd lassan legyezni kezdett a fülével.
– Ő is kalapban van! – nevetett Balázs.
Egy pillanatra azonban minden elcsendesedett. Csak a szél zizegte a füvet, és messziről egy különös, mély, doromboló hang hallatszott.
– Mi volt ez? – kérdezte Balázs.
Apa leállította a motort, és mindenki fülelt.
– Talán egy oroszlán – suttogta anya. – De lehet, hogy csak a szavanna mesél…
Balázs nem félt. Kinyitotta az ablakot, és becsukta a szemét. Figyelt. Hallgatta a természet suttogását, a madarak hívó hangját, a fűzizegést, a távolban dübörgő patákat.
A fekete autó most nem csak jármű volt – hanem biztonságos kuckó, ami elvitte őket egy olyan világba, amit csak az lát igazán, aki lassít és figyel.
Amikor visszatértek a szállásra, Balázs elővette a naplóját, és ezt írta bele:
„Ma nem csak állatokat láttam. Hanem hallottam, hogyan lélegzik a Föld.”
A Mesefa levelei halkan susogtak, miközben Balázs becsukta a könyvet.
– A világ minden táján vannak csodák – mondta halkan. – Csak el kell indulni, és nyitva kell tartani a szíved.
A fa bólintott.
– Az utazás nem mindig messzire visz. Néha közelebb hoz ahhoz, aki vagy.
Itt a vége, porolj bele!
