Egyszer volt, hol nem volt, élt egy szorgalmas kis méhecske, akit Mézi néven ismertek. Mézi nagyon szeretett nektárt gyűjteni és virágról virágra szállni a réten. Egy nap azonban különös hírt hallott: létezik egy varázslatos méz, amely képes meggyógyítani minden betegséget és segíteni az erdő lakóinak. Ezt a mézet csak egy ritka, aranyszínű virágból lehet gyűjteni, amely az erdő mélyén rejtőzik. Mézi elhatározta, hogy felkutatja ezt a különleges virágot, és elhozza a varázsmézet a kaptárának és az állatoknak.
Egy este Balázs a Mesefa alatt ült, és a varázslatos könyvből Mézi történetét hallgatta. A könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang így szólt:
„Mézi elindult, hogy megtalálja az aranyszínű virágot, amelynek nektárja különleges gyógyító erővel bír. Útja során sok állattal találkozott, akik segítettek neki. Az első barátja egy bölcs bagoly volt, akit Holdszemnek hívtak. Holdszem elmondta neki, hogy a virág egy titkos réten nő, és csak akkor található meg, ha valaki tiszta szívvel keres.
Ahogy továbbhaladt, Mézi találkozott egy fürge kis nyúllal, akit Szökkenőnek hívtak. Szökkenő segített neki megtalálni az ösvényt a titkos réthez, és elmondta neki, hogy a virág csak akkor kezd el ragyogni, ha valaki hisz a jóság és az önzetlenség erejében.
Útközben Mézi találkozott egy kedves katicával, akit Pöttyösnek hívtak. Pöttyös elmesélte neki, hogy a varázsvirág csak akkor tárja fel titkát, ha valaki szívből jövő kívánságot mond, és másokért tesz jót.
Végül, hosszú és kitartó út után, Mézi megtalálta a titkos rétet, ahol az aranyszínű virág ragyogott. Amikor Mézi szívből jövő kívánságát elmondta, a virág kinyílt, és nektárjával megtöltötte a kis méhecske kosarát. Az erdő lakói mind csodálták Mézi szorgalmát és önzetlenségét.
Balázs, ahogy hallgatta a történetet, megtanulta, hogy a legnagyobb ajándékokat a szívből jövő tettek és a jóság hozza el. Mézi története megtanította neki, hogy az önzetlenség mindig meghozza a legszebb jutalmat.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
