Egyszer volt, hol nem volt, élt egy szorgalmas kis hangya, akit Szorgosnak hívtak. Szorgos nagyon büszke volt a munkájára, hiszen nap mint nap segített a kolóniájának élelmet gyűjteni, fészkeket építeni és mindenkit összefogni. Egy nap azonban különös dolog történt: hallott egy legendát, miszerint a hegyek mögött van egy titkos hely, ahol olyan kincs található, amely sosem fogy el, és örökre segíthet a kolóniájának. Szorgos elhatározta, hogy felkutatja ezt a titkot, hogy a családjának soha ne kelljen aggódnia az élelem miatt.
Egy este Balázs a Mesefa alatt ült, és a varázslatos könyvből Szorgos történetét hallgatta. A könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang így szólt:
“Szorgos elindult, hogy megtalálja a hegyek titkát. Útja során különleges állatokkal találkozott, akik segítettek neki. Az első barátja egy bölcs bagoly volt, akit Holdszemnek hívtak. Holdszem elmesélte neki, hogy a titok csak azok számára nyílik meg, akik tiszta szívvel és segítőkészséggel keresik.
Ahogy továbbhaladt, Szorgos találkozott egy fürge kis nyúllal, akit Szökkenőnek hívtak. Szökkenő segített neki megtalálni az ösvényt a hegyekhez, és elmondta, hogy a kincs csak akkor válik láthatóvá, ha valaki igazán hisz a közösség erejében.
Útközben Szorgos találkozott egy vidám mókussal, akit Csúszkának hívtak. Csúszka elmesélte neki, hogy a titkos hely egy olyan varázslatos rét, ahol a kincsek sosem fogynak el, de csak akkor tárul fel, ha valaki önzetlenül cselekszik.
Végül, hosszú és fáradságos út után, Szorgos megtalálta a hegyek mögötti rétet, ahol a titokzatos kincs felragyogott. Amikor Szorgos szívből jövő kívánságát elmondta, a kincs ereje betöltötte az erdőt, és a kolónia soha többé nem szenvedett hiányt.
Balázs, ahogy hallgatta a történetet, megtanulta, hogy a legnagyobb kincs az önzetlenségben rejlik. Szorgos története megtanította neki, hogy az együttműködés és a segítőkészség mindig meghozza a legnagyobb jutalmat.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
