Egyszer volt, hol nem volt, élt egy szorgos kis mókus, akit Diónak hívtak. Dió egész nap a fák ágain ugrált, diókat és mogyorókat gyűjtött a télre. Az erdő lakói mindig csodálták, milyen keményen dolgozik. Egy nap azonban különös hírt hallott: mélyen az erdőben van egy varázslatos dió, amely teljesíti azt az egy kívánságot, amit az talál, aki igazán tiszta szívű. Dió nagyon izgatott lett, és elhatározta, hogy megkeresi a kívánság dióját.
Egy este Balázs a Mesefa alatt ült, és a varázslatos könyvből Dió történetét hallgatta. A könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang így szólt:
„Dió elindult, hogy megtalálja a kívánság dióját, amely az erdő legmagasabb fáján rejtőzik. Útja során különleges állatokkal találkozott, akik segítettek neki. Az első barátja egy kedves sündisznó volt, akit Tüskésnek hívtak. Tüskés elmesélte neki, hogy a dió csak azoknak mutatkozik meg, akik igazán tiszta szívvel közelednek hozzá.
Ahogy továbbhaladt, Dió találkozott egy gyors nyúllal, akit Szökkenőnek hívtak. Szökkenő segített neki megtalálni a fához vezető utat, és elmondta, hogy a dió csak akkor teljesíti a kívánságokat, ha valaki szívből jövő vágyat hordoz magában.
Útközben Dió találkozott egy bölcs teknőssel, akit Csillagnak hívtak. Csillag elmesélte neki, hogy a dió egy hatalmas fa tetején van, de csak akkor érhető el, ha valaki igazán hisz a jóság erejében. Együtt indultak el, hogy megtalálják a kívánság dióját.
Végül, hosszú és fáradságos út után, Dió megtalálta az ősi fát, és ott volt a kívánság diója. Amikor Dió szívből jövő kívánságát elmondta, a dió felragyogott, és beteljesítette a kívánságát. De a legnagyobb ajándék az volt, hogy Dió megértette: a legértékesebb dolgok az életben a barátság, a jóság és a szívből jövő vágyak.
Balázs, ahogy hallgatta a történetet, megértette, hogy a legnagyobb csodák a legapróbb tettek mögött rejlenek, és a jószívűség mindig meghozza gyümölcsét.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
