Egyszer volt, hol nem volt, élt egy szorgos kis vakond, akit Barinak hívtak. Bari az erdő legjobb alagútépítője volt, és minden állat tudta, hogy ha valami rejtett kincs vagy nehéz feladat volt a föld alatt, Bari az, aki segíteni tud. Egyik nap azonban különös dolog történt: az erdő fái elkezdtek hervadni, mintha a gyökerekből eltűnt volna az élet. Az öreg bagoly, Holdszem, elmondta, hogy az Aranygyökér ereje hiányzik, és csak az hozhatja vissza, aki képes bátorsággal, találékonysággal és kitartással megkeresni.
Bari elhatározta, hogy megtalálja az Aranygyökeret, hogy megmentse az erdőt.
Amikor Balázs a Mesefa alatt ült, a könyv mesélni kezdte Bari történetét.
“Az első próba a bátorság próbája volt. Bari egy sötét, mély alagútba ásott le, ahol furcsa zajokat hallott. Az alagútban különös árnyak mozogtak, és mindenki más megijedt volna, de Bari lassan és óvatosan haladt tovább, míg el nem érte az alagút végét, ahol egy új ösvény nyílt előtte.
A második próba a találékonyság próbája volt. Bari egy földalatti folyóhoz ért, amely elzárta az útját. A folyó vizét nem lehetett átúszni, de Bari észrevette, hogy az egyik parton nagy kövek hevernek. Ezekből gyorsan egy kis gátat épített, ami elterelte a vizet, és utat nyitott neki a túloldalra.
A harmadik próba a kitartás próbája volt. Hosszú órákon át ásott a sötét földben, ahol semmilyen fény nem mutatta az irányt. Bár fáradt volt, nem adta fel, és minden erejével folytatta az ásást, míg végül elérte az Aranygyökeret. Az Aranygyökér egy ragyogó, meleg fényt árasztott, amely azonnal visszahozta az életet a környező földbe.
Amikor Bari visszatért az erdőbe az Aranygyökérrel, a fák újra zöldellni kezdtek, és az erdő lakói boldogan ünnepelték hősiességét. Bari megtanította mindenkinek, hogy a legnehezebb helyzetekben a bátorság, a találékonyság és a kitartás vezet a megoldáshoz.
Bari története megtanította Balázsnak, hogy az erő és a bátorság nem a méretben rejlik, hanem a szívben, és hogy a kitartás mindig kifizetődik.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
