Egy szomorkás, esős délután Balázs az ablaknál üldögélt. Az udvaron vízcseppek futottak versenyt a párkány szélén, és odakint a világ szürke és nedves volt.
– Ma biztos nem lehet semmi érdekes – sóhajtott Balázs.
Ám ekkor a sarokban álló Mesefa levelei halkan zizegni kezdtek. Egy halványzöld falevél lelibbent, s Balázs tenyerébe hullott. Amint ujjai köré fonták, a történet életre kelt…
Valamikor régen, egy nagy játékszoba sarkában állt egy színes, csavaros, kacskaringós versenyautó-pálya. Volt ott mindene: éles kanyarok, hatalmas ugratók, spirálok, sőt, még egy miniatűr benzinkút is, ahol a kisautók „megpihenhettek”.
A neve: Turbo Track.
Minden nap gyerekek nevetése töltötte be a szobát. Versenyeztek, építettek, és újabb és újabb rekordokat döntöttek. A kisautók csilingelve száguldottak végig a pályán, mint akiknek ez az életük.
Turbo Track boldog volt.
Egy nap azonban új játékok érkeztek a házba: villogó robotok, digitális konzolok, beszélő plüssök, sőt, egy távirányítós helikopter is.
És a gyerekek… nos, már nem Turbo Track-kel játszottak.
– Talán már senkinek sem fontos vagyok – sóhajtott halkan a pálya.
Egyre porosabb lett. Egyes elemei meglazultak, néhány kanyarban már nem is futott le rendesen az autó. Az egykori versenyek helyét csend és árnyék váltotta fel.
Csak egyetlen kisautó maradt hűségesen mellette: Zümike, a sárga, kicsit kopott, de annál lelkesebb verda.
– Én akkor is szeretlek – duruzsolta a kisautó a pályának. – Te vagy az otthonom!
Zümike minden nap végiggurult a pályán, még ha néha meg is akadt, vagy ha csak egyedül versenyzett önmagával.
– Lehet, hogy poros vagy, és kicsit görbe – mondta Turbo Track-nek –, de nekem te vagy a legizgalmasabb hely az egész szobában!
Egy nap Balázs húga, Lili belépett a szobába. Meglátta, hogy Zümike próbálkozik az ugratón.
– Nézd már! Ez a kisautó tényleg próbál ugratni! – nevetett, és letérdelt a pályához.
Elkezdte kiegyenesíteni a kanyarokat. Megszorította az illesztéseket, új elemeket rakott be, még zászlócskákat is tűzött a célvonal mellé.
Másnap Balázs is csatlakozott. A poros sarkot kipucolták, a pályát újra összerakták. Turbo Track újra egyben volt. És ekkor… elkezdődött a nagy verseny!
A gyerekek újra játszani kezdtek. Zümike volt az első induló, de most már nem egyedül versenyzett. Új kisautók érkeztek: Piroska a sportverda, Kékcsík, a gyorsasági, és Hoppanó, a bolondos buggy.
Nem az volt a fontos, ki nyer. Hanem hogy újra együtt voltak.
Turbo Track kacagott minden kanyarban, minden gurulásnál. Érezte, hogy újra szeretik. Mert nem attól volt különleges, hogy új volt – hanem attól, amit együtt éltek át rajta.
Balázs, mikor este álomba merült, újra hallotta a Mesefa halk szavait:
– Ami elfelejtettnek tűnik, újra életre kelhet, ha szívet adnak neki. Nem az számít, hogy mi régi, hanem hogy ki talál benne örömöt.
Mit tanít a mese?
- Az érték nem attól függ, mennyire új vagy divatos valami – hanem attól, mennyi örömet ad.
- A hűség és szeretet képes új életet adni bárminek.
- Ha együtt játszunk, minden pálya világversennyé válhat.
