Egy forró nyári délután Balázs a Mesefa árnyékában hűsölt, egy pohár limonádéval. A nap erősen sütött, a fák levelei is lustábban mozogtak.
“Vajon a jegesmedvék mit csinálnának ilyen melegben?” — töprengett.
A Mesefa levelei összesúgtak, és a varázskönyv lapjai puhán kinyíltak. Egy fehér bundás figura jelent meg rajtuk — ő volt Arni, a jegesmedve.
Arni, a jegesmedve nyári kalandja
Arni a messzi északon, egy hatalmas jégtáblán élt. Imádta a havat, a jeget, a csillogó csillagokat.
Egy napon azonban furcsa meleg szellő érkezett. A jégtábla alól kis hajócska bukkant elő, színes vitorlával.
A hajóban egy kis madárka ült — Frici, a fecske.
– Arni! Épp délre tartok, nyár van! Jössz velem?
Arni megrázta a bundáját.
– Én? Délre? Nálunk mindig tél van…
De valami megmoccant benne. Egy pici kíváncsiság. És így válaszolt:
– Miért is ne? Egy kis kaland nem árthat.
Ahogy egyre délebbre értek, Arni csodálkozott. A hó eltűnt. Zöld fák, virágok, napsütötte rétek tárultak elé.
– Ez itt… nyár? – kérdezte döbbenten.
Frici nevetett.
– Ez bizony! Nézd, itt az élet nem áll meg télen, hanem ilyenkor nyílik ki igazán.
Arni először ügyetlenül lépkedett a füvön. A talpa csiklandozott, a bundája melegedett.
De aztán — hatalmas pocsolyára bukkant.
– Ez a nyári jég! – kiáltotta boldogan, és pancsolni kezdett.
Egy kis faluba értek. A gyerekek először ijedten néztek az óriási jegesmedvére.
De Frici így szólt:
– Ő Arni. Csak vendég. Nagyon kedves.
A gyerekek lassan közelebb mentek. Arni leheveredett a fa alá, és csendesen nézte őket. Egy kislány, Lili, odament hozzá, kezében egy jégkrémmel.
– Szereted a hideget? – kérdezte.
Arni megnyalta a jégkrémet — szeme felcsillant.
– Ez a nyár csodája! – mondta nevetve.
Innentől a faluban Arni lett a nyári ünnep kabalaállata. A gyerekek jégkockákat hoztak neki pancsolni, meséltek neki a tavaszról, az őszről — mindről, amit ő sosem látott.
Amikor az ősz közeledett, Arni búcsút vett.
– Köszönöm a nyarat — mondta. – Megtanultam, hogy a világ sokkal színesebb, mint amit addig láttam.
Frici hazavitte őt. Arni elmesélte az élményeit a többi jegesmedvének.
– És tudjátok mit? – tette hozzá. – Néha érdemes kilépni a jégtábláról.
Balázs becsukta a könyvet, és halkan így szólt:
“Ha a jegesmedve is kipróbálta a nyarat, én is kipróbálok valami újat holnap.”
A Mesefa levelei csendesen bólogattak.
Itt a vége, pancsolj véle!
