Egyik délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt, amikor a varázskönyv lapjai ezüstösen ragyogni kezdtek. A lapok maguktól megfordultak, és egy új mese bontakozott ki előtte…
Áron, a kedves százlábú
Egy sűrű, mohos erdő mélyén, ahol a fák lombjai szűrt fényt engedtek a talajra, élt egy kedves kis százlábú, akit Áronnak hívtak. Áron vidám és segítőkész volt, mindenkit ismert az erdőben, és ha kellett, mindig ott volt, hogy segítsen a barátainak.
A cipőválogatás gondja
Áron egyik reggel izgatottan ébredt. Aznap volt az erdőben a nagy őszi mulatság, ahol minden állat a legszebb cipőjét húzta fel. Áron is szerette volna a legjobb lábbeliket viselni, de volt egy kis gond…
– Jaj, nekem! – sóhajtott. – Hogy fogok ennyi lábra megfelelő cipőt találni?
A hangját meghallotta Dorka, a tücsök, aki épp egy bokor alatt pengette a kis hegedűjét.
– Mi a baj, Áron? – kérdezte kedvesen.
– Nincs elég cipőm! Hogyan találjak száz egyforma párt ilyen rövid idő alatt? – panaszkodott Áron.
Dorka elmosolyodott.
– Talán nem is kell, hogy minden cipőd egyforma legyen! Gyere, nézzünk körül az erdőben!
A barátok segítsége
Áron és Dorka elindultak az erdőben, és hamarosan összetalálkoztak Soma, a mókus, és Rezső, a borz barátjukkal.
– Mi történt, Áron? – kérdezte Soma, miközben egy makkot rágcsált.
Áron elmagyarázta, hogy szeretne cipőt a mulatságra, de túl sok lába van.
– Én tudok segíteni! – kiáltotta Soma. – Gyűjtöttem pár apró makk-kupakot, azokat felhasználhatod cipőnek!
– És én is! – mondta Rezső. – Van néhány kis levéldarabom, amit cipőbetétnek használhatsz!
Ahogy haladtak tovább, az erdő állatai mind segítettek Áronnak. A szitakötők csillogó szárnydarabokat hoztak, a hangyák apró kavicsokat adtak, és végül a pillangók színes szalagokat kötöttek a cipőcskékre.
Az egyedi lábbeli és a mulatság
Amikor eljött az este, Áron végignézett magán, és elmosolyodott. Mind a száz lábán más-más cipő díszelgett: makk-kupakok, levéldarabok, kavicsok és szalagok!
– Ez csodálatos! – kiáltotta boldogan.
A mulatság elkezdődött, és mindenki csodálta Áron egyedi lábbelijeit. Sőt, az erdő lakói is rájöttek, hogy a sokszínűség gyönyörű dolog.
Amikor a tánc elkezdődött, Áron lábai úgy mozogtak, mint egy varázslatos hullám, és mindenki vele táncolt.
A Mesefa Üzenete
Balázs becsukta a varázskönyvet, és elmosolyodott. A Mesefa lágyan susogott:
– Néha nem az számít, hogy minden egyforma legyen, hanem hogy a sokszínűség és az együttműködés teszi igazán különlegessé a világot.
Balázs arra gondolt, hogy ő is jobban fogja értékelni a saját és mások egyediségét.
Itt a vége, fuss el véle!
