Egy langyos tavaszi estén Balázs újra a Mesefához sétált. A levelek ezüstösen csillogtak a holdfényben, és amikor Balázs leült a gyökerek közé, a varázskönyv magától kinyílt.
Egy csendes erdő szélén, egy kis, békés tavacskában élt egy aranyhal, akit Csillámnak hívtak. Csillám gyönyörű volt: pikkelyei úgy szikráztak, mintha a nap sugarai bújtak volna meg bennük.
De Csillámnak volt egy különös álma. Minden éjjel, amikor elcsendesedett a tó, arról álmodott, hogy repül. Igen, repül – a víz fölött, a fák lombjai között, egészen a csillagokig.
– Ez lehetetlen – mondogatták a többi halak. – Egy hal nem tud repülni!
De Csillám nem adta fel. Minden nap közelebb úszott a víz felszínéhez, és amikor senki sem figyelt, megpróbált egy-egy ugrást. Eleinte csak egy csepp vizet fröcskölt ki, de ő mosolygott: “Ez már egy kicsi repülés volt.”
Egy nap egy kismadár, Napsugár, megpihent a tó fölé hajló ágon.
– Te miért ugrabucskálsz úgy a vízből? – csicsergett.
– Mert repülni szeretnék! – válaszolta Csillám.
A madár elmosolyodott. – A halak nem repülnek, de megmutathatom, milyen a repülés. Figyelj!
És Napsugár felemelkedett, lebegett a víz felett, fordult egyet, majd leszállt megint az ágra.
– Milyen volt? – kérdezte kíváncsian.
– Mint egy álom – sóhajtott Csillám.
Aznap éjjel furcsa fények kezdtek táncolni a víz felett. A tó csendjét halk zene járta át, mintha a csillagok susognának. Csillám felúszott, és a víztükörben meglátta magát: pikkelyei szinte világítottak.
Egy kis szellő megmozdította a vízfelszínt, és egy pillanatra Csillám teste felemelkedett – nem magasra, nem sokáig, de éppen annyira, hogy megérezze a szabadságot.
Nem repült, mint a madarak, de a szíve könnyű lett. És ettől kezdve már nem akart más lenni. Mert tudta: álmodni csodás dolog, de a legszebb, ha úgy vagy boldog, ahogy vagy.
A könyv lapjai lassan becsukódtak. Balázs csendben ült, és a tó felé nézett, amit a mesefa mögött rejtett a sötét. Egy kis hal csobbant a vízben – talán épp Csillám.
A Mesefa suttogva szólt:
– Néha nem kell repülnöd ahhoz, hogy elérd a csillagokat.
