Egy különösen tiszta éjszakán Balázs a Mesefa alatt ült, és a csillagok ragyogását figyelte. A varázskönyv ezüstös fénnyel kezdett világítani, lapjai maguktól pördültek, míg egy új mese bontakozott ki előtte:
Messze a Földtől, a világűr végtelen csendjében utazott egy asztronauta, akit Alexának hívtak. Alexa nemcsak a bolygók és csillagok felfedezője volt, hanem a végtelen űr titkainak hallgatója is. Az űrhajója, a Csillagfény, csendben siklott a sötétben, miközben a csillagok milliárdjai világították meg útját.
Alexa egy különleges küldetésen volt: meg akarta érteni a csillagok titkos üzenetét. Gyermekkorában gyakran álmodozott arról, hogy egy napon eljuthat a csillagok közé, és most itt volt, a csillagok tengerében, készen arra, hogy felfedezze, milyen titkokat rejtenek.
Egy napon, miközben a Szaturnusz gyűrűi mellett haladt el, furcsa hangot hallott a rádióban. Halk, zengő dallam volt, mintha a csillagok énekelnének. Alexa izgatottan állította be a műszereket.
– Mi lehet ez? – suttogta.
A dallam egy üzenetté vált: „Az igazi felfedezés nem a csillagok között van, hanem a szívekben és a történetekben, amiket hazaviszel.”
Alexa elmosolyodott. Vajon mit jelenthet ez?
Ahogy tovább utazott, egy ragyogó, színes fénycsík jelent meg előtte. Egy csillagporfelhő volt, amely gyengéden táncolt a semmiben. Alexa követni kezdte, míg el nem ért egy apró bolygót, amelynek felszínét kristályok borították. Amint leszállt, a kristályok gyengéden fényleni kezdtek, és a levegőben megjelent egy újabb üzenet:
„A világegyetem meséi mind ott élnek benned. Ha hallgatod a csendet, meghallod a legszebb dallamot: az otthon hívását.”
Alexa szívét melegség töltötte el. Megértette, hogy bár a csillagok lenyűgözőek, az igazi történetek azok, amelyeket hazavihet, hogy másokkal is megossza.
Ahogy az űrhajója a Föld felé fordult, Alexa az ablakon át figyelte a kék bolygót. Tudta, hogy a legnagyobb kaland nem csak az utazás volt, hanem az, hogy a csillagok történetei az emberek szívében élnek tovább.
Balázs becsukta a varázskönyvet. A Mesefa ezüstös levelei halkan zizegtek a szélben.
– Néha a legnagyobb csodák nem a legtávolabbi helyeken rejtőznek, hanem a saját világunkban, a mesékben, amiket megosztunk egymással – suttogta a Mesefa.
Balázs felnézett az égre, ahol a csillagok ragyogtak. És amikor egy hullócsillag szelte át az eget, tudta, hogy a következő alkalommal ő is figyelni fog a csillagok halk üzeneteire.
Itt a vége, fuss el véle!
