Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis egérke, akit Móricnak hívtak. Móric mindig is nagy álmodozó volt, és arról álmodott, hogy egyszer eljut a legmagasabb hegycsúcsra, ahol megcsodálhatja a világot madártávlatból. Azonban az erdő többi lakója gyakran csúfolta, mondván, hogy egy ilyen kis egér sosem érhet el ilyen nagy célt.
Egy este Balázs a Mesefa alatt ült, és a varázslatos könyvből Móric történetét hallgatta:
„Móric nem hagyta, hogy a kételkedők lebeszéljék álmáról. Elhatározta, hogy elindul a hegycsúcs felé. Útja során találkozott egy barátságos madárral, aki felajánlotta, hogy elrepíti egy darabon. Móric örömmel elfogadta a segítséget, és így gyorsabban haladt. Az út azonban nem volt könnyű. Számtalan akadályba ütközött, de sosem adta fel.
Ahogy közeledett a csúcs, egyre nehezebbé vált a mászás. Móric minden erejét összeszedte, és végül sikerült feljutnia a hegycsúcsra. Amikor körülnézett, elámult a látványtól. Az egész világ kiterült előtte, és megértette, hogy bármekkora is a cél, ha hisz magában, és kitartóan dolgozik érte, bármit elérhet.
Balázs sokat tanult Móric történetéből. Megértette, hogy a kitartás és az önmagába vetett hit segíthet legyőzni a legnagyobb akadályokat is. Minden este egyre több dolgot tanult a szeretetről, a bátorságról és az együttérzésről.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
