Egyszer volt, hol nem volt, egy nagy erdő szélén élt egy kis róka, akit Vörinek hívtak. Vöri híres volt az erdőben az önzetlenségéről és segítőkészségéről. Mindenki tudta, hogy ha segítségre van szükségük, Vöri mindig ott lesz, hogy támogassa őket.
Egy hideg téli napon az erdő lakói fázva és éhesen kerestek menedéket. Az erős hóvihar mindent beborított, és az állatok nehezen találtak élelmet. Vöri azonban nem hagyta magára a barátait. Tudta, hogy van egy titkos búvóhelye az erdő mélyén, ahol mindig található valami élelem.
Balázs, aki minden este visszatért a Mesefához, hogy hallgassa a varázslatos történeteket, egy este Vöri történetét hallotta. A kis könyv varázslatos fénye körülölelte, és a mesélő hang elkezdte:
„Vöri bátran elindult az erdő mélyébe, hogy összegyűjtse az ott rejtett élelmiszert. Miközben haladt, számos akadállyal találkozott: mély hóval, hideg széllel és jeges patakokkal. De Vöri kitartó volt, és nem hagyta, hogy bármi is megállítsa.
Amikor végül elérte a titkos búvóhelyet, Vöri gyorsan összegyűjtötte az élelmet, amit talált, és visszatért barátaihoz. Az erdő lakói hálásan fogadták az élelmet, és megértették, hogy Vöri önzetlensége és segítőkészsége megmentette őket.
Balázs is sokat tanult Vöri történetéből. Megértette, hogy az önzetlenség és a segítőkészség olyan erények, amelyekkel bárki jobbá teheti a világot maga körül. Minden este egyre több dolgot tanult a szeretetről, a bátorságról és az együttérzésről.
Így éltek tovább Balázs és a falu lakói, a Mesefa varázslatos történetei által gazdagodva. És ha arra jársz, talán te is meghallhatod a Mesefa varázslatos suttogását.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
