Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: Béni, a bátor bika

Egy nyári délután Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt, és egy szív alakú levelet forgatott az ujjai között. A fa csendesen susogott, majd a varázskönyv megnyílt – és a lapok között ott lapult egy történet egy különös bikáról, aki nem úgy volt bátor, mint mások…

Béni, a bátor bika

Egy lankás domboldalon, ahol a fű mindig zöld volt, és a szél is vidáman fütyült, élt egy fiatal bika, akit Béninek hívtak. Béni termetes volt, szarvai erősek, és a többi borjú mindig azt mondta:

– Te leszel a legbátrabb bika mind közül!

De Béni nem szerette a verekedést. Inkább virágokat szagolt, felhőket bámult, és dalokat fütyült a patak partján.

Egy nap a gazda bejelentette:

– Holnap vásár lesz. Bemutatót tartunk. A legerősebb bika vezetheti a felvonulást!

A többi bika ugratni kezdte Bénit.

– Na, te is jelentkezel? Vagy inkább rózsákat szagolsz majd a szekér mögött?

Béni nem válaszolt. Egész éjjel nem tudott aludni.

– Mi van, ha tényleg gyáva vagyok? – suttogta.

Reggel a karámban zűrzavar támadt: az egyik kisborjú, Bodri, beszorult egy régi kapu mögé, ami leomlott. A többi állat csak bámulta, senki sem mert közelebb menni – recsegtek a deszkák, és a kapu bármikor leszakadhatott.

Béni nem habozott. Odaügetett, óvatosan felemelte a fejét, és a homlokával támasztotta meg a deszkákat.

– Gyere, Bodri – szólt halkan. – Nem engedlek ott bent.

A kisborjú átbújt, Béni pedig lassan, óvatosan visszalépett. A kapu ekkor csattant egyet – de már senkit nem kapott el.

Amikor a gazda megtudta, mi történt, megsimogatta Béni nyakát.

– Az igazi bátorság nem az, amikor mindenki előtt fitogtatjuk az erőnket – hanem amikor csendben, odafigyelve, másokért tesszük, amit kell.

És a felvonuláson nem a legerősebb, hanem a legbátrabb bika ment elöl: Béni.

Nem bömbölt, nem fújt, csak lépdelt komolyan, a feje magasra emelve – és a szarva mögé tűzve egy szál vadvirágot.

Balázs becsukta a varázskönyvet, és a Mesefa lágyan megzizzent:

– A bátorság néha nem hangos. De mindig világít másoknak.

Balázs mosolyogva bólintott, és elhatározta, hogy másnap ő is segít majd az új óvodásnak bepakolni a cipősszekrénybe.

Itt a vége, dörmögj véle!

Hasonló cikkek

treff ász

Egy kép, egy történet – 2025.05.19

A kártyalap akkor bukkant fel, amikor már senki sem várt új lapot. Az asztal repedezett volt, az asztaltársaság hallgatag. Nem játszottak, már rég nem — csak emlékeztek arra, hogy egyszer játszottak. A gyertyák alacsonyan égtek, füstjük vastag szálban kúszott felfelé,

Tovább olvasom »