Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: Boldizsár, a borz titkos kertje

Egy szép nyári délután Balázs a Mesefa lombjai alatt üldögélt, és hallgatta, ahogy a levelek halkan susognak. A varázskönyv ezúttal egy új történettel lepte meg:

Valahol az erdő szívében, egy árnyas kis domb tövében élt egy kedves borz, akit Boldizsárnak hívtak. Boldizsár nem volt hangos vagy feltűnő, inkább csendesen tette a dolgát, és nagyon szerette a természet minden apró csodáját.

A barlangja mellett volt egy különleges kert, amit senki sem ismert igazán, mert Boldizsár csak ritkán hívott meg oda másokat. Ebben a kertben csodás virágok nyíltak, különleges, illatos növények hajladoztak, és reggelente mindig megjelent egy pillangó, aki táncolt a szirmok között.

Boldizsár minden nap gondosan ápolta a kertjét: óvatosan tisztította a leveleket, meglocsolta a növényeket, és néha halkan dúdolt közben, amitől a virágok mintha még szebben nyíltak volna.

Egyik reggel azonban egy kis sünike sétált el Boldizsár kertje mellett, és megérezte az illatokat.

– Milyen csodás illat ez? – kérdezte.

Boldizsár előbújt a bokorból, és mosolyogva felelt:

– Ez az én kis kertem titka.

A sünike kíváncsian nézett be a kertbe, és ámulva figyelte a sok színes virágot.

– Megnézhetem közelebbről? – kérdezte félénken.

Boldizsár bólintott.

A kis sün boldogan sétált végig a kis ösvényen, amit Boldizsár lapos kavicsokkal rakott ki, hogy senki se tapossa meg a virágokat. Ahogy a sün nézelődött, más állatok is érkeztek: egy kíváncsi őzike, egy kismadár, sőt még egy félénk nyuszi is.

Boldizsár eleinte aggódott, hogy a kert túl zsúfolt lesz, de aztán meglátta, milyen örömmel gyönyörködnek a barátai a virágokban, és úgy döntött, megosztja velük ezt a békés helyet.

Attól a naptól kezdve Boldizsár kertje nemcsak az ő nyugalmas kis szeglete volt, hanem az erdő minden állatának közös találkozóhelye, ahol csendesen nézhették a naplementét, hallgathatták a madarak énekét, és boldogan voltak együtt.

Balázs becsukta a könyvet, és mosolyogva mondta:

– A legszebb dolgokat akkor értékeljük igazán, ha megosztjuk másokkal.

A Mesefa lombjai csendesen bólogattak, mintha egyetértenének vele.

Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed járj utána!

Hasonló cikkek

treff ász

Egy kép, egy történet – 2025.05.19

A kártyalap akkor bukkant fel, amikor már senki sem várt új lapot. Az asztal repedezett volt, az asztaltársaság hallgatag. Nem játszottak, már rég nem — csak emlékeztek arra, hogy egyszer játszottak. A gyertyák alacsonyan égtek, füstjük vastag szálban kúszott felfelé,

Tovább olvasom »