Egy csillogó téli reggelen Balázs a Mesefa tövében üldögélt, kezében a varázskönyvvel. Ahogy fellapozta, hópelyhek kezdtek szállingózni, és a könyv lapjain egy új történet bontakozott ki, messze északon, a jégvilág szélén..
A hófehér jégtáblák között, ahol a víz kristálytiszta és a levegő friss, élt egy kis fókabébi, akit Fridának hívtak. Frida még sosem merészkedett a vízbe. Minden nap a jégen napozott a mamájával, hallgatta a sirályok hangját, és álmodozott arról, mi lehet a víz alatt.
– Mikor úszhatok én is, anya? – kérdezte egy nap.
– Hamarosan, kicsim – mosolygott az anyukája. – Amikor úgy érzed, eljött az idő.
Frida izgatottan figyelte a többi fókát, ahogy könnyedén csúsznak a vízbe, majd nevetve buknak elő újra a habokból. De a jég alatti világ még kicsit ijesztőnek tűnt.
Egy napon a nap szokatlanul melegen sütött, és a jégtáblák között apró hullámok fodrozódtak. Frida a jég széléhez csúszott, és lenézett a vízbe. A felszín sötéten csillogott, mégis valami vonzotta.
– Csak egy kicsit mártom be az orrom – gondolta.
Amint megérezte a hűvös vizet, valami felpezsdítette belül. Lassan belecsúszott, és hirtelen a víz körbeölelte, simogatta. Úszni kezdett, először bizonytalanul, majd egyre bátrabban. Apró buborékok szálltak fel körülötte, és színes halacskák surrantak el mellette.
– Ilyen csodaszép a víz alatti világ? – lelkendezett.
Frida hamar felfedezte a jég alatti titkokat: szivárványszínű algák, csillogó kavicsok és halk neszek kísérték az útját. Egy másik fiatal fóka, Nani, csatlakozott hozzá, és együtt szlalomoztak a vízben, mintha egész életükben ezt csinálták volna.
Amikor visszamászott a jégre, anyukája büszkén várta.
– Nagyon ügyes voltál, Frida. Büszke vagyok rád.
Frida a hóba kuporodott, és boldogan fújt egy kis vízpárát az orrából.
– Holnap is úszom – mondta álmosan. – De ma… ma először éreztem igazán, milyen fókának lenni.
Balázs becsukta a könyvet, és elmosolyodott. A Mesefa susogva megszólalt:
– Néha csak egy apró lépés kell ahhoz, hogy felfedezzük a világot – vagy egy nagy csobbanás!
Balázs mély levegőt vett, és arra gondolt, hogy mindenki életében eljön az a pillanat, amikor bátornak kell lenni – akár a jéghideg víz szélén állva is.
Itt a vége, fuss el véle!
