Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: Koni, a konténerszállító hajó

hajó

Egy szeles délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt, a fák hajladoztak, mintha hullámok lennének, és a levelek zizegése olyan volt, mint a tenger morajlása. A varázskönyv lapjai ettől a gondolattól maguktól kinyíltak, és egy hatalmas hajó képe bukkant elő. A hajó neve Koni volt, és ő a világ egyik legkülönlegesebb utazója volt.

Koni, a konténerszállító hajó

Koni nem volt gyors, sem kecses. Nem repesztett a vízen, nem csinált hullámokat játékból, mint a vitorlások. Ő hatalmas volt és erős, fedélzetén konténerek százait cipelte – minden egyes dobozban egy-egy másik ország titkaival: játékok, könyvek, csokik, virágmagok, szerszámok és mesék.

De Koni különleges volt egy másik okból is. Emlékezett arra, amit vitt.

– Ez a kék konténer Dél-Afrikából jött, benne kézzel festett dobokkal – mesélte a darunak.
– Ez a piros innen indult, teli iskolatáskákkal – susogta a víznek.

Koni nemcsak vitt, hanem összekötött.

Az óceán néha viharos volt. A hullámok dühöngtek, a szél süvített, de Koni mindig nyugodt maradt. Ő beszélgetett a vízzel.

– Tudd, hogy én vigyázok mindenre rajtam – mondta. – A dobozokban nemcsak áru van, hanem remény is.

És a tenger, mintha értené, csillapodott körülötte. A sirályok a korlátján pihentek, a delfinek a nyomdokvizében ugrándoztak.

Egy nap egy apró, sárga konténert kellett elszállítania. Látszatra nem volt benne semmi különös, de belül egy egész iskolának szánt könyvek lapultak, mesék minden nyelven.

Amikor Koni megérkezett a kikötőbe, a gyerekek már ott vártak. A daru leemelte a konténert, és mikor az első könyvet kibontották, az egész tér megtelt nevetéssel. Koni ekkor úgy érezte, mintha ő maga is mesévé változott volna.

Koni nem ismert határokat. Országokat, nyelveket, zászlókat látott, de mindig ugyanazt vitte: kapcsolódást. Tudta, hogy a világ hatalmas – de egy hajóval egy kicsit kisebb lehet.

Balázs becsukta a könyvet, és csendben így szólt:

– Ha felnövök, lehet, hogy tengerész leszek. Vagy konténerszállító kapitány. Vagy csak valaki, aki figyel arra, mit visz magával – és kinek.

A Mesefa lombjai lágyan bólogattak.

Itt a vége, hajózz véle!

Hasonló cikkek

Egy kép, egy történet – 2025.06.02.

Volt egyszer egy tó, amelyet csak azok ismertek, akik elég türelmesek voltak, hogy eltévedjenek. Nem szerepelt térképeken, nem vezetett hozzá aszfaltút – csak egy keskeny ösvény a mezőkön át, amit a vadvirágok minden tavasszal újra és újra benőttek. A tó

Tovább olvasom »