Egyik délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt, és nézte, ahogy a varázskönyv lapjai lágy szellővel forogni kezdtek. Amikor kinyitotta, a könyv aranyló fényt árasztott, és egy új történet bontakozott ki előtte…
Egy csodálatos, virágokkal teli réten élt egy apró, színes pillangó, akit Lilinek hívtak. Lili szárnyai olyanok voltak, mintha maga a nap festette volna őket: ragyogó kék, sárga és piros minták díszítették őket. Minden reggel vidáman röppent virágról virágra, és élvezte a napsütést.
Egy nap azonban erős szél támadt. A fák ágai hajladoztak, a virágok bólogattak a szélben, és Lili alig tudott a levegőben maradni. Próbált repülni, de a szél egyre csak sodorta, míg végül egy magas fa ágára huppant.
– Miért fújsz ilyen erősen, szél? – kérdezte csodálkozva.
A szél lágyan susogott körülötte.
– Nem akarok ártani senkinek, Lili. Én vagyok az, aki viszi az üzeneteket a világnak. A faleveleknek elmesélem, hol jártam, a folyóknak súgom, merre hömpölyögjenek, és a madaraknak mutatom az utat.
Lili kíváncsian hallgatta.
– Én is küldhetnék egy üzenetet? – kérdezte izgatottan.
A szél halkan felnevetett.
– Természetesen! Csak mondd el nekem, mit szeretnél, és én továbbítom.
Lili elgondolkodott.
– Szeretném, ha minden virág tudná, mennyire gyönyörűek! Szeretném, ha a fák tudnák, milyen jó alattuk pihenni! És szeretném, ha minden kis pillangó, bárhol is legyen, tudná, hogy a világ tele van csodákkal!
A szél finoman körbefonta Lilit, majd továbbsuhant a réten. És ahogy végigsöpört a tájon, a virágok még szebben nyíltak ki, a fák lombja lágyan susogott, és a messzi távolban más pillangók is mintha táncra perdültek volna a levegőben.
Lili boldogan figyelte, ahogy az üzenete szétáradt a világban.
Balázs becsukta a varázskönyvet, és a lágy tavaszi szellő megcirógatta az arcát. A Mesefa ágai halkan súgták:
– Minden apró üzenet számít. Néha egy kedves szó, egy mosoly vagy egy pillantás is elég ahhoz, hogy valakinek szebbé tegyük a napját.
Balázs elmosolyodott, és úgy döntött, hogy ma ő is küld egy kedves üzenetet – akár egy barátnak, akár egy virágnak, akár csak a világnak.
Itt a vége, fuss el véle!
