Egy lustálkodós vasárnap délután Balázs a Mesefa alatt hevert. A fák lombjai között néha átsiklott egy-egy madár, de a levegő szinte megállt. Balázs ásított egyet, és azt gondolta:
“Vajon van olyan állat, aki tényleg szeret sokáig semmit tenni?”
A Mesefa levelei halkan susogni kezdtek, és a varázskönyv lapjai kinyíltak. Egy lombos dzsungel képe jelent meg, és benne egy mosolygós lajhár, aki a világ legbékésebb életét élte.
Lóri, a lajhár
Lóri egy kedves, kissé kócos szőrű lajhár volt, aki egy hatalmas fa legfelső ágán lakott a dzsungel közepén. A többi állat mindig rohangált, sürgött-forgott, de Lóri tudta:
nem a gyorsaságban van a boldogság, hanem a pillanatokban.
Míg a majmok ugráltak, a madarak cikáztak, a hangyász szorgosan matatott, Lóri csak lassan, nagyon lassan mozdult. Ha levelet evett, azt is úgy tette, mintha ünnepi lakoma volna. Egy rágás, egy hosszú nézés a napfény felé, egy mély lélegzet.
Egy nap az állatok nagy versenyt szerveztek: ki ér le előbb a folyópartra?
A jaguár villámgyors volt, a kolibri cikázott, a kígyó is sebesen siklott.
– És te nem indulsz, Lóri? – kérdezték nevetve.
Lóri elmosolyodott.
– Indulok. De a saját tempómban.
És elindult. A többiek már régen odaértek, pancsoltak, szaladgáltak. De mire Lóri odaért, a nap már lemenőben volt. Az egész folyó aranyszínben csillogott. A többi állat épp indult volna haza.
– Nahát, Lóri, lekéstél! – nevetett a majom.
De Lóri csak bólintott, leült egy ágra, és így szólt:
– Nem késtem le semmit. Csak megvártam a legszebb pillanatot.
A többiek meglepődve néztek körbe, és ekkor vették észre: tényleg ez volt a nap legszebb látványa. Egyikük sem állt volna meg ilyen békében, ha Lóri nem mutatja meg nekik.
Azóta, ha valami fontos esemény történt, mindig megkérdezték Lórit:
– Mikor érdemes jönni, hogy ne maradjunk le a legszebb pillanatról?
És Lóri bölcsen mosolygott:
– Amikor szíved is ráér nézni.
Balázs becsukta a könyvet, és a Mesefa levelei puhán zizegtek. Balázs elmosolyodott.
– Ma nem fogok sietni sehova – mondta. – Mert van, amit csak akkor láthatok meg, ha nem rohanok.
Itt a vége, lassíts véle!
