Egy puha, ölelős reggelen Balázs csendesen üldögélt a Mesefa tövében. Nem volt se szomorú, se igazán vidám. Csak úgy… vágyott valamire. Talán egy ölelésre. Olyanra, amit nem kell kérni, amit csak úgy kap az ember.
– Jó lenne, ha néha csak odalépne valaki… és átölelne – suttogta.
A Mesefa ágai megzörrentek, levelei halk zenét suttogtak, és a vastag törzsből lassan kipottyant egy könyv. Balázs ölbe vette, s amint kinyitotta, puha, meleg történet bújt elő belőle: Luna, az alpaka meséje.
Luna hófehér volt, kerek fülű, szelíd szemű. Olyan puha, mint egy nyári felhő. Az állatkert lakója volt, de nem olyan, akire külön táblát akasztanak. Nem tudott trükköket. Nem bohóckodott. Nem beszélt. Csak ölelt.
Ha valaki sírt, Luna odasétált hozzá. Nem kérdezett, nem fürkészte az arcát, csak csendben mellé lépett, és finoman körbefonta a nyakával. Meleg, bolyhos, halk ölelést adott.
És attól a másik máris jobban lett.
Egy napon új állat érkezett az állatkertbe – egy csíkos zebra, aki nem köszönt, csak morgott:
– Ne nézz rám. Nem akarok barátkozni.
Luna nem válaszolt. Másnap viszont, amikor a zebra magányosan álldogált a kifutó szélén, Luna odasétált. Nem szólt, nem nézett sokáig. Csak hozzáérintette a nyakát.
A zebra először megmerevedett. Aztán lassan kifújta a levegőt… és hagyta. Másnap ő ment oda Lunához. Harmadnap pedig ő állt sorba.
Mert sor lett. Reggelente, amikor a Nap még csak éppen kacsintott a fák felett, már vártak Lunára. Először a kiselefánt. Aztán a teknős. Két kisgyerek. Az állatgondozó. Egy mókus. És még az oroszlán is – akitől mindenki félt, kivéve Lunát.
Luna nem kérdezte: „Mi a baj?” Nem mondta: „Beszélj róla.” Ő csak ölelt. És attól a világ nem tűnt olyan bonyolultnak.
Luna sosem szerepelt plakátokon, nem lett híres. De ha valaki azt kérdezte:
– Hol találok itt egy kis nyugalmat?
A válasz így hangzott:
– Ott, balra. A puha, fehér alpaka. Ő tudja.
Balázs becsukta a könyvet. Halkan sóhajtott. Megsimogatta a Mesefa kérgét.
– Nem mindig kell beszélni – mondta. – Néha csak… ott kell lenni. Mint Luna.
A fa lassan leejtett egy meleg tapintású levelet Balázs ölébe. Mintha maga is megölelte volna.
Balázs elmosolyodott.
Itt a vége, bújj bele véle.
