Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: Miki, a kíváncsi mongúz

Egyik délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt, amikor a varázskönyv aranyló fénnyel kezdett ragyogni. A lapok maguktól fordultak, és egy új történet bontakozott ki előtte:

A forró szavannán, egy akáciafa tövében élt egy apró mongúz, akit Mikinek hívtak. Miki tele volt energiával és kíváncsisággal, mindig figyelte a körülötte zajló világot, és mindent tudni akart a szavanna titkairól. Szerette a családját és a barátait, de néha egyedül is elindult, hogy felfedezze a világot.

Egy nap, miközben a fűben szaladgált, észrevett valami különlegeset: egy hosszú, kanyargós nyomot a homokban.

– Vajon ki hagyta ezt itt? – tűnődött Miki, és elhatározta, hogy kideríti.

Miki követni kezdte a nyomokat, és hamarosan egy nagy kőhöz ért. Ahogy közelebb ment, egy bölcs teknős, Tamu bukkant elő mögüle.

– Hová sietsz ilyen lelkesen, Miki? – kérdezte Tamu lassan.

– Egy furcsa nyomot követek, de nem tudom, ki hagyta! – felelte izgatottan a mongúz.

Tamu elmosolyodott.

– Ezek a nyomok egy kígyótól származnak. Vigyázz, mert a kígyók gyorsak, és óvatosnak kell lenned, ha találkozol eggyel!

Miki nagy szemekkel hallgatta a teknőst. Nem félt a kígyóktól, de most már tudta, hogy jobb, ha tisztelettel közelít hozzájuk.

Ahogy Miki tovább haladt, egy napfényben sütkérező sárga kígyót pillantott meg egy lapos sziklán. A kígyó lassan felemelte a fejét, és halkan sziszegve így szólt:

– Üdv, kis mongúz! Mi járatban vagy?

Miki tisztelettel meghajolt.

– Kíváncsi voltam, ki hagyta a nyomokat a homokban, és kiderült, hogy te voltál az! – mondta lelkesen.

A kígyó elmosolyodott.

– Ügyes vagy, hogy észrevetted! A nyomok sok mindent elárulnak rólunk, ha megtanulsz olvasni belőlük. Ahogyan te figyeled a világot, úgy én is figyelem, merre járnak az állatok. Így maradunk mindannyian biztonságban.

Miki bólintott. Megértette, hogy a szavanna tele van olyan titkokkal, amelyeket csak figyelmes szemmel lehet felfedezni.

Balázs becsukta a varázskönyvet, és a fűben hagyott apró állatnyomokat nézte. A Mesefa halkan susogott:

– A világ tele van nyomokkal és jelekkel, amelyek történeteket mesélnek el nekünk. Csak meg kell tanulnunk figyelni rájuk.

Balázs elmosolyodott, és elhatározta, hogy legközelebb ő is jobban figyel majd a természet apró titkaira.

Itt a vége, fuss el véle!

Hasonló cikkek

Egy kép, egy történet – 2025.04.26.

A hátsó udvar sarkában, ott, ahol a fű már alig nőtt, és a fal tövében a víz pocsolyákat gyűjtött, állt egy öreg, szakadt kartondoboz. Az eső csendesen csöpögött, és az emberek gyorsan elhaladtak mellette, észre sem véve, hogy abban a

Tovább olvasom »