Egy langyos tavaszi délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt, és ahogy a könyv lapjai lassan megmozdultak, aranyló fény lengte be a tisztást. A varázslatos történet ezúttal egy különleges kis malacról szólt:
– Egy kis tanyán, zöld rétek és árnyas fák között élt egy csüngőhasú malac, akit Pörcnek hívtak. Pörc nem volt olyan, mint a többi malac a tanyán. Míg társai napjuk nagy részét dagonyázással és lustálkodással töltötték, ő mindig valami izgalmas dolgon törte a fejét.
– Én nem csak egy átlagos malac akarok lenni! – mondogatta magának.
A többiek csak legyintettek.
– Ugyan, Pörc, miért akarnál mást, mint pihenni és finom falatokat enni?
De Pörc nem így gondolta. Egy nap, amikor a gazda fia, Peti egy könyvet olvasott a kertben, Pörc kíváncsian odaballagott, és az oldalra pillantott.
– Az ott egy akadálypálya! – döbbent meg. A könyvben egy kutya versenyt futott, átugrott akadályokat, és átbújt karikákon.
Ettől kezdve Pörcnek új álma lett: ő is ügyes és fürge akar lenni, akár egy versenykutya!
Másnap Pörc nagy elhatározásra jutott.
– Építek egy akadálypályát és megtanulok rajta végigmenni!
Először néhány szalmabálát tolt össze, hogy átugorhassa őket.
– Ez nem lehet olyan nehéz – mondta magának.
De amikor nekiiramodott és próbált átugrani, a rövid lábai nem vitték elég magasra, és bumpp! – a hasával beleütközött a szalmába, majd puhán a földre pottyant.
A csirkék kuncogva nézték.
– Egy csüngőhasú malac sosem lesz ugróbajnok! – csipogták nevetve.
Pörc elszomorodott, de nem adta fel.
– Ha ugrani nem tudok elég magasra, akkor megpróbálom másképp!
Újabb akadályokat állított fel: egy deszkát tett két vödörre, hogy átbújhasson alatta, és egy kis farönköt fektetett le, amin egyensúlyoznia kellett.
Minden nap gyakorolt. Eleinte nehéz volt, de lassan egyre ügyesebb lett. Már könnyedén átbújt a deszka alatt, és egyensúlyozott a rönkön.
Egy nap Peti és a barátai a tanyán játszottak, és egy ötletük támadt.
– Rendezünk egy versenyt a kutyák között! Ki a leggyorsabb az akadálypályán?
Pörc izgatott lett.
– Én is indulhatok? – röfögte.
A gyerekek nevetve rázták a fejüket.
– Egy malac? De hiszen a kutyák sokkal gyorsabbak nálad!
– Majd meglátjuk! – mondta Pörc eltökélten.
A verseny elindult. A kutyák villámgyorsan rohantak az akadályok között, átugrottak a farönkök felett, és átbújtak a karikákon.
Pörc is elindult. A szalmabálákat nem tudta átugrani, de helyette ügyesen megkerülte őket. A farönkön nem rohant végig, hanem lassan, biztos léptekkel egyensúlyozott. A deszka alatt pedig olyan fürgén átbújt, hogy alig vették észre!
Mire a kutyák a célhoz értek, mindenki meglepődve látta, hogy Pörc is ott van – nem sokkal lemaradva tőlük!
A gyerekek tapsolni kezdtek.
– Ez hihetetlen! Egy malac is végig tudott menni az akadálypályán!
Pörc büszkén csóválta a farkát. Nem ő lett a leggyorsabb, de bebizonyította, hogy ha van akarata és kitartása, bármit elérhet!
Balázs becsukta a varázskönyvet, és elgondolkodva nézett maga elé. A Mesefa lágy susogással szólalt meg:
– Nem az számít, hogy milyen vagy kívülről, hanem az, hogy mennyire hiszel magadban. A legnagyobb erő mindig belülről fakad.
Balázs elmosolyodott. Mostantól, ha valami nehéznek tűnik, mindig eszébe jut majd Pörc története, aki bebizonyította, hogy egy malac is lehet bajnok – ha elég bátor és elszánt!
