Egyik délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt, amikor a varázskönyv lapjai maguktól fordulni kezdtek. Aranyló fény derengett a sorok között, és egy új történet bontakozott ki előtte…
Egy sűrű, zöld erdő mélyén, egy hatalmas tölgyfa gyökerei között élt egy apró, kedves kisegér, akit Pöttömnek hívtak. Pöttöm mindig vidáman szaladgált, gyűjtögette az erdei kincseket, és kíváncsian fedezte fel a környezetét.
Egy hűvös őszi reggelen, amikor a levelek aranysárgára színeződtek, és a szél játékosan sodorta őket a földön, Pöttöm észrevette, hogy az odúja kezd hűvös lenni.
– Ideje berendezkedni a hidegebb napokra! – gondolta, és útnak indult, hogy melegebb kuckót találjon magának.
Először egy kicsi, mohos fatönk belsejébe bújt be.
– Ez egész jónak tűnik! – mondta magának. De amikor befészkelte magát, egy barátságos sündisznó bukkant elő.
– Ó, szervusz, Pöttöm! – mondta a sün. – Ez az én kuckóm, itt alszom télen. Ha szeretnéd, maradhatsz egy bögre meleg tea erejéig, de itt sajnos nem férnénk el ketten.
Pöttöm megköszönte a süni kedvességét, ivott egy kis forró bodzateát, majd újra útnak indult.
Egy kicsit arrébb egy hatalmas szalmaboglyát talált. Bebújt a szálak közé, és jó meleg volt odabent.
– Ez tökéletes! – gondolta. De amikor kényelmesen elhelyezkedett, egy fehér nyuszi dugta ki az orrát.
– Szia, Pöttöm! – mondta kedvesen. – Ez az én búvóhelyem. Ha szeretnéd, maradhatsz egy percre, és mesélhetek neked egy vicces történetet!
Pöttöm nevetve hallgatta a nyuszi meséjét, majd továbbállt, mert tudta, hogy neki is kell egy saját, meleg hely.
Már majdnem lemondott arról, hogy talál egy jó kis odút, amikor egy vastag, kidőlt fatörzshöz ért. Óvatosan bebújt, és csodálkozva látta, hogy a belseje üreges és tele van puha mohával.
– Ez az! – kiáltott fel boldogan. – Ez lesz az én meleg, védett kuckóm!
Száraz levelekkel és pihe-puha fűszálakkal bélelte ki a helyét, és boldogan kuporodott be. Kívül a szél süvített, a fák halkan susogtak, de Pöttöm odújában kellemes melegség ölelte körül.
Már majdnem elaludt, amikor apró kopogást hallott. Az ajtóban a süni és a nyuszi álltak.
– Hoztunk neked egy kis meleg gesztenyét és mogyorót – mondta a süni.
– És egy puha falevelet párnának! – tette hozzá a nyuszi.
Pöttöm boldogan fogadta barátai ajándékát, és tudta, hogy a legnagyobb kincs nem csak a meleg kuckó, hanem a barátok, akikre mindig számíthat.
Balázs becsukta a varázskönyvet, és elmosolyodott. A Mesefa lágyan suttogta:
– Az otthon nem csak egy hely, hanem az érzés, hogy szeretnek és vigyáznak rád.
Balázs bólintott, és eldöntötte, hogy este ő is készít valami kedveset a családjának, hogy melegebbé tegye az otthonukat.
Itt a vége, fuss el véle!
