Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: Pufi, a gömbhal, aki másképp volt bátor

Egy tavaszi délután Balázs a Mesefa árnyékában ült, és a varázskönyvet lapozgatta, amely már annyi különleges történetet mesélt el neki. Amint egy újabb oldalra fordított, a könyv gyengéden megcsillant, és halk morajlással megszületett egy új mese:

A meleg, türkizkék tenger mélyén, ahol színes korallok ringatóztak a víz áramlatában, élt egy apró gömbhal, akit Pufinak hívtak. Pufi nem volt gyors, sem elegáns – de volt benne valami különleges: ha megijedt, labdaszerűre fújta magát, és ezzel mindenkit meglepett.

A többi hal gyakran versenyzett és játszott a zátony körül, de Pufi ritkán csatlakozott. Szégyellte, hogy néha hirtelen felpuffadt, ha valami megijesztette – akár egy tengeri csikó suhanása, akár egy árnyék a víz fölött.

Egyik nap azonban valami különös történt. Egy fiatal teknős beszorult egy sziklahasadékba, és képtelen volt kijönni. A többi tengeri állat próbált segíteni, de a hasadék túl szűk volt mindannyiuknak.

Pufi a közelben úszkált, és amikor meghallotta a segélykérést, közelebb úszott. A szíve hevesen vert, de bátorságot gyűjtött, és így szólt:

– Talán én segíthetnék. Kicsi vagyok, be tudok úszni. És ha bármi baj történik… hát, felpuffadok, és kifelé gurulok.

A többiek meglepődve néztek rá, de beleegyeztek. Pufi óvatosan besiklott a szűk résbe, és ott megtalálta a kis teknőst. Gyengéden bátorította, és segített neki megfordulni. Aztán együtt úsztak ki – lassan, de biztosan.

Amikor kijutottak, a tengeri világ ünnepelni kezdett. A halak tapsoltak az uszonyaikkal, a medúzák fényesen táncoltak a vízben, és a teknős anyukája boldogan ölelte meg a kicsinyét.

– Köszönjük, Pufi! – mondták. – A te bátorságod és különleges képességed segített rajtunk!

Pufi elmosolyodott. Most már tudta, hogy az is lehet bátor, aki más, mint a többiek – sőt, épp ettől különleges.

Amikor a történet véget ért, a Mesefa levelei halkan susogtak Balázs feje fölött:

– Néha a legnagyobb erőnk éppen az, amit magunkban furcsának hittünk.

Balázs elgondolkodva simított végig a könyv szélén, és tudta, hogy Pufi történetét sokáig őrzi majd a szívében.

Itt a vége fuss el véle, ha nem hiszed járj utána!

Hasonló cikkek

holdsarló

Egy kép, egy történet – 2025.04.03.

A nap már elbújt a horizont mögé, és a világ átváltott egy másik lélegzetre – az alkony puha sóhajára. A felhők rózsaszín selyemként úsztak át az égen, a levegő pedig megtelt csenddel és ígérettel. A pillanatban nem volt semmi sürgető.

Tovább olvasom »