Egy nyugodt délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt, miközben a varázskönyv lapjai lágy, ezüstös fényben kezdtek el ragyogni. Amikor kinyitotta, egy új történet bontakozott ki előtte…
Egy távoli városban, ahol az utcák tiszták voltak, és az épületek csillogtak a napfényben, élt egy kis robot, akit Roninak hívtak. Roni nem volt olyan nagy és erős, mint a többi robot, akik gyárakban dolgoztak vagy magas épületeket építettek. Őt arra tervezték, hogy segítsen az embereknek és mosolyt csaljon az arcukra.
Mindennap végigsétált a városon, és megkérdezte:
– Szükséged van segítségre?
Az emberek szerették Ronit, mert mindig készséges és kedves volt. Segített cipekedni az időseknek, felvette a leesett tárgyakat a kisgyerekeknek, és még a parkban is összegyűjtötte az elhagyott játékokat.
Egy nap Roni egy kisfiút látott a játszótéren, aki szomorúan ült egy padon.
– Szia! Mi a baj? – kérdezte a robot barátságosan.
A kisfiú, Peti, szipogva felelt:
– Elromlott a kisautóm, és nem tudom megjavítani.
Roni kedvesen megvizsgálta a játékot. Az egyik kereke meglazult.
– Ne aggódj! Én értek az apró szerkezetekhez! – mondta, majd óvatosan megjavította a kisautót.
Peti szeme felragyogott.
– Köszönöm, Roni! Te vagy a legjobb robot!
Ahogy telt az idő, Roni egyre több embernek segített. Nemcsak javított, hanem figyelt arra is, hogy mindenkinek legyen egy kedves szava.
Egy este a polgármester is észrevette Ronit, és így szólt:
– Roni, te vagy a városunk szíve. Nem az erőd vagy a méreted tesz különlegessé, hanem a kedvességed.
Ettől kezdve Roni nemcsak egy kis robot volt, hanem a város egyik legfontosabb tagja. Mindenki szerette, mert bebizonyította, hogy egy kis figyelmesség és kedvesség nagy változást hozhat a világban.
Balázs becsukta a varázskönyvet, és elmosolyodott. A Mesefa levelei lágyan susogtak:
– Néha a legnagyobb erő a kedvességben rejlik. Egy jó szó, egy segítő kéz csodákra képes.
Balázs tudta, hogy ő is figyelmesebb lesz másokkal, és emlékezni fog Roni tanítására: egy kis kedvesség mindig fényt hoz a világba.
Itt a vége, fuss el véle!