Egy nyári este Balázs különösen csendes volt a Mesefa alatt. Az ég már bíborvörösre festette magát, és a levelek között egy halk suttogás kísérte a nap búcsúját. A varázskönyv most lassan, komótosan nyílt ki, mintha maga is érezte volna az este békéjét. Balázs kíváncsian olvasni kezdett:
Sári, az aranysakál éjszakai útja
A nagy rét szélén, ahol az erdő már sötétebben hajolt a földre, élt egy fiatal aranysakál, akit Sárinak hívtak. Sári bundája aranylóan csillogott a napfényben, de ő inkább a hűvös estéket szerette. Amikor más állatok már nyugovóra tértek, ő akkor indult útnak.
Sári mindig is kíváncsi volt az éjszakára. Szerette hallgatni a tücskök zenéjét, a baglyok huhogását, és figyelni a csillagokat, amik fényei mutatták neki az utat.
De egy este különösen izgatott volt. Valami egészen különleges dolgot hallott az öreg rókától:
– Tudod, Sári, ha elég messzire mész, ott, ahol a rét összeér az erdővel, van egy tisztás, ahol az éjfélkor felkelő hold különös meséket mesél.
Sári elhatározta, hogy megkeresi ezt a helyet.
Az éjszaka sötétje nem ijesztette meg Sárit. Lassan lépdelt az árnyak között, szimatolta a levegőt, hallgatta a rét titkos neszeit. Útközben találkozott egy sünivel, aki épp egy almát gurított maga előtt.
– Hová mész ilyen későn, Sári? – kérdezte.
– A Hold Tisztását keresem – válaszolta.
A süni csak bólintott.
– Az a hely varázslatos. Figyelj jól, és a Hold mesél majd neked.
Sári továbbment. Átkelt egy kis patakon, megkerült egy régi, vén tölgyfát, és egyszer csak egy tisztásra ért, ahol a fű ezüstösen csillogott a holdfényben.
A Hold éppen felkúszott az ég közepére, és a csendben Sári hallani vélte, mintha a fény suttogna hozzá:
– Te, aki figyelsz, te, aki jársz, tudnod kell: az éjszaka nem csupán sötétség, hanem titkok kertje. És aki nem fél lassan járni, az mindet felfedezheti.
Sári leült a fűbe, és sokáig csak nézte az eget. Megértette, hogy az éjszaka nem félelmetes – hanem tele van varázslattal, ha merünk hallgatni és figyelni.
Amikor a hajnal első sugarai megsimogatták a fák lombját, Sári visszaindult. Már nem csak kíváncsi volt, hanem gazdagabb is – egy új élménnyel, amit csak azok élhetnek át, akik mernek kérdezni, keresni, és hinni a csodákban.
Balázs becsukta a varázskönyvet, és a Mesefa ágai halkan zizegtek:
– Az éjszaka csendje nem üresség, hanem lehetőség. Merj figyelni a világ csendes szavaira.
Balázs álmosan bólintott, és tudta, hogy Sári története vele marad, amikor legközelebb a csillagokat nézi.
Itt a vége, világíts véle!
