Egy derűs reggelen Balázs a Mesefa tövében hallgatta a távoli vonatfüttyöt. A hang halkan visszhangzott a kertben. Balázs becsukta a szemét, és elképzelte, hová mehet a vonat. Ekkor a varázskönyv lapjai puhán kinyíltak, és egy síneken suhanó vonat képe jelent meg.
Sebeske, a személyszállító vonat története kezdődött.
Sebeske, a vonat, aki sosem sietett el a fontos pillanatokat
Sebeske nem volt a leggyorsabb vonat a pályán. Voltak nála nagyobbak, hosszabbak, modernebbek is. De Sebeske különleges volt egy dologban: ő mindig figyelt az utasaira.
Amikor reggelente begurult az állomásra, kedvesen csilingelt, hogy mindenki tudja: „Itt vagyok, indulunk együtt!”
A kalauzok szerették, mert sosem kapkodott. Az utasok szerették, mert az ablakából mindig volt idő megnézni a tájat.
Egyik nap egy csoport ovis szállt fel Sebeskére. Pici hátizsákok, izgatott tekintetek, egy-két cumi is kilógott a zsebekből.
– Sebeske, ma különösen figyelj ám! – mondta a vezetőjük. – Ezek a gyerekek most utaznak először vonaton.
Sebeske örömmel pöfögött fel.
– Akkor ma különösen szépen suhanok! – ígérte.
Elindultak. A gyerekek az ablakhoz tapadtak:
– Nézd, ott egy tehén!
– Ott egy piros traktor!
– Ott egy hegy!
Sebeske halkan dudált minden érdekes látvány előtt, mintha bemutatná a világot.
Útközben egy kisfiú sírni kezdett.
– Elhagytam a kedvenc sapkámat az állomáson! – zokogta.
Sebeske hallotta ezt. Bár a menetrend szoros volt, a mozdonyvezető így szólt:
– Sebeske, mit gondolsz?
Sebeske csengetett kettőt: Álljunk meg!
Visszatolatott az állomásig, ahol egy kedves állomásfőnök épp lobogtatta a kisfiú sapkáját.
A gyerek tapsoltak. A kisfiú boldogan ölelte meg Sebeske vastag fémfalát.
Mikor a gyerekek leszálltak, integettek a vonatnak.
– Köszönjük, Sebeske! Te vagy a legjobb vonat a világon!
Sebeske füttyentett, és lassan elindult haza. A kerekek ritmusosan kattogtak:
– Nem a gyorsaság számít… hanem az, hogy minden utas boldogan szálljon le.
Balázs becsukta a könyvet, és elmosolyodott.
– Ha legközelebb vonatra ülök, figyelni fogok, talán épp Sebeske visz majd.
A Mesefa susogott:
– Minden utazás lehet varázslatos, ha a szíved is rajta van.
Itt a vége, kattogj véle!
