Egy nyári délután Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt, és a felhőket nézegette. A varázskönyv csendben pihent az ölében, de hirtelen egy lágy szellő belekapott a lapjaiba, és kinyílt egy új történetnél.
Szofi a pillekönnyű felhő
Szofi egy különleges kis felhő volt. Könnyű volt, mint a madártoll, és puha, mint a pamut. Egész nap az égen úszkált, néha bárányforma lett, máskor szív alakú, vagy kacskaringós, mint egy játékos kacagás.
Szofi legjobban azt szerette, amikor reggelente elsőként köszönthette a napot.
– Jó reggelt, Napocska! – kiáltotta mindig, amikor az első sugár rásimult a bundájára.
A többi felhő gyakran csoportosan sodródott, esőt hoztak vagy árnyékot adtak. De Szofi nem szeretett sokáig egy helyen maradni. Ő utazni akart.
– Szeretném látni, milyen a világ a hegyek fölött, a tengerpartok felett, vagy ahol a repülők járnak! – sóhajtott.
Egy napon Szofi megkérdezte a szelet:
– Elvinnél magaddal, Szél bácsi?
A szél halkan zúgott:
– Csak kapaszkodj belém, Szofi, és megmutatom neked a világ csodáit.
Szofi boldogan lebegni kezdett a szél hátán. Elrepült városok fölött, ahol gyerekek integettek neki. Átsuhant aranyló búzatáblák felett, ahol a madarak énekeltek. Megpihent egy hegycsúcs felett, és nézte, ahogy a hó csillog a napfényben.
Ahogy lement a nap, Szofi először látta, milyen gyönyörű az ég alkonyatkor. A felhők narancssárgára és rózsaszínre változtak, a világ halkabb lett. Szofi megállt egy kis falucska fölött, ahol egy fiú épp a kertben olvasott.
– Ez Balázs – suttogta a Mesefa lágy hangja a könyv lapjairól. – Ő most téged néz.
Balázs felnézett az égre, és egy különösen szép felhőre mutatott.
– Nézd, anya, ott az a felhő olyan, mintha mosolyogna!
Szofi boldogan úszott tovább. Tudta, hogy ma valami különleges történt: egy gyermek megpillantotta, és örömöt érzett tőle.
Amikor a könyv utolsó lapjához ért, a Mesefa halkan megszólalt Balázshoz:
– Néha a legszebb dolgok nem maradnak sokáig – mint egy mosolygó felhő az égen. De ha egyszer észrevesszük őket, a szívünkben örökre ott maradnak.
Balázs hosszan nézett az ég felé, ahol Szofi lassan elolvadt a csillagfényben.
