Egyszer volt, hol nem volt, élt egy apró tündér, akit Tündérfénynek hívtak. Ő volt a legkisebb és legfiatalabb tündér az egész erdőben, de szíve hatalmas volt, tele kíváncsisággal és szeretettel. Tündérfény különleges képességgel született: egy érintésével fel tudta ébreszteni a csillagokat az éjszakai égre. Azonban egy nap valami nagyon különös történt.
Az ég hirtelen elsötétült, és egyetlen csillag sem jelent meg. A falu lakói aggódva kérdezték Tündérfényt: „Mi történt az éggel? Miért nem ragyognak a csillagok?”
Amikor Balázs a Mesefa alatt ült, a könyv lágyan felderült, és a mesélő hang megszólalt:
„Az éjszaka csillagok nélkül olyan, mint egy szív szeretet nélkül” – gondolta Tündérfény. Azonnal útnak indult, hogy megkeresse a csillagok eltűnésének okát. Az erdőben találkozott egy bölcs teknőccel, aki a tavacskánál lakott.
„A csillagok szomorúak” – mondta a teknős. „Úgy érzik, az emberek már nem figyelnek rájuk. Valaki meg kell mutassa nekik, hogy még mindig fontosak.”
Tündérfény megköszönte a tanácsot, és elindult a hegyek felé, ahol a csillagok laknak. Útja során egy kis őzgidával találkozott, aki az erdő szélén rekedt. A gidát egy szélvihar sodorta el az anyjától. Tündérfény addig repült vele, amíg újra össze nem találkoztak. A gida hálásan megígérte, hogy mindig emlékezni fog Tündérfény kedvességére.
Amikor végre elérte a Csillagok Hegyét, Tündérfény felfedezte, hogy a csillagok pislákolva rejtőznek egy vastag felhőtakaró mögött.
„Kedves csillagok” – szólalt meg. „Tudom, hogy úgy érzitek, már nem figyelnek rátok, de az emberek csak néha elfelejtik, hogy ti vagytok az éjszaka fénye. Mi lenne, ha ma este különleges formákba rendeződnétek, hogy újra észrevegyenek titeket?”
A csillagok lassan előbújtak, és egy csodálatos képet alkottak az égen: egy szív, egy fa és egy szárnyaló madár formáját. Az emberek az egész erdőben és a faluban megálltak, hogy megcsodálják az égi művészetet. Újra csodálták a csillagokat, és megértették, milyen fontosak az éjszaka fényei.
Tündérfény története megtanította Balázsnak, hogy mindenki fontos, még akkor is, ha néha elfeledkeznek róla. Egy kis figyelmesség képes újra életre kelteni a legszebb dolgokat.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
