Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: Vili, a kíváncsi varánusz

Egy meleg, napfényes reggelen Balázs a Mesefa árnyékában ült. A levelek halkan susogtak, és a varázskönyv lapjai ismét megmozdultak. Egy új mese bontakozott ki előtte, messze-messze, egy egzotikus szigeten…

Vili, a kíváncsi varánusz

A zöldellő dzsungel közepén, ahol a fák koronája összeér, és a madarak egész nap énekelnek, élt egy kedves varánusz, akit Vilinek hívtak. Vili hosszú farkával, pikkelyes bőrével és kíváncsi szemével nap mint nap új dolgokat fedezett fel.

De Vili nem olyan volt, mint a többi varánusz. Ő nem akart folyton elbújni, vagy csak lustán sütkérezni a napon. Őt minden érdekelte: a fák teteje, a folyó mélye, sőt, még az égbolt is.

Egy nap Vili felnézett a magas fákra, és így szólt:

– Vajon milyen lehet onnan fentről a világ?

A madarak felkacagtak:

– Te varánusz vagy, Vili! Nem tudsz repülni!

– Nem is akarok – válaszolta nevetve. – Csak meg akarom nézni!

Így aztán Vili lassan, óvatosan felmászott egy vastag fa törzsén. A mancsai biztosan kapaszkodtak, a farka egyensúlyozott. És amikor felért a tetejére, tátva maradt a szája.

– Micsoda látvány! A dzsungel úgy hullámzik, mint egy zöld tenger! – ámuldozott.

Másnap Vili egy kis tisztáson egy kristálytiszta tavat talált. A víz tükrözte az eget, és pillangók táncoltak a partján. Ahogy közelebb ment, egy kis hal szólt hozzá:

– Szia, Vili! Nem jössz be úszni?

Vili meglepődött.

– Azt hittem, a varánuszok nem szeretnek vizet!

A hal kacsintott.

– De te szeretsz felfedezni, nem igaz?

Vili bólintott, és belépett a vízbe. Hideg volt, de kellemes. Először lassan mozgott, aztán rájött, hogy kiválóan tud úszni!

Amikor leszállt az este, Vili egy lapos sziklán feküdt, és a csillagokat nézte.

– Milyen sok csoda van a világban – suttogta. – És mennyi minden vár még rám.

Ekkor egy hullócsillag szelte át az eget, és Vili szívében tudta, hogy minden nap hozhat valami új és különleges élményt – ha nyitott szívvel nézi a világot.

– A kíváncsiság ajtókat nyit, még akkor is, ha pikkelyes a talpad és hosszú a farkad.

Balázs mosolyogva lehajtotta a varázskönyv fedelét, és úgy döntött, másnap ő is új dolgot fog felfedezni.

Itt a vége, fuss el véle!

Hasonló cikkek

Egy kép, egy történet – A megrajzolt valóság

Az asztalon csend honolt, csak a ceruza halk súrlódása hallatszott. A lány ujjai könnyedén siklottak a papíron, mintha nem is vonalakat, hanem gondolatokat rajzolna. Előtte egy spirálfüzet, mellette egy telefon, amelynek képernyőjén a naplemente fényei tükröződtek — narancs, rózsaszín, mélykék.

Tovább olvasom »

Egy kép, egy történet – Az idő szövője

Volt egyszer egy ember, aki szerette figyelni, hogyan működik a világ. A fogaskerekek forgását, a nap felkelését, a szívek ritmusát. Egy napon észrevette, hogy minden összefügg mindennel — mintha egy nagy, színes szerkezet mozgatná a világot, amelyben minden ember egy-egy

Tovább olvasom »