Aznap Balázs a Mesefa alatt játszott kisautóival. Kanyargós pályát rajzolt a homokba, és sorban tologatta rajta az autókat. A piros mindig nyert, a kék néha megcsúszott, de a fekete… az csak állt.
Balázs sóhajtott. – Mindig csak ugyanaz nyer. Ez így unalmas.
A Mesefa halkan megzörrent, és egy fényes, grafitszürke levél hullott alá. Balázs felvette, és kinyitotta. A levélből motorzúgás, benzingőz és gumicsikorgás áradt – és egy autó története kezdődött.
Volt egyszer egy versenyautó, Villám. Fekete volt, csillogó és erős. Ő volt a leggyorsabb a pályán, és senki sem érte utol.
– Én vagyok a bajnok! – mondta büszkén minden verseny után, amikor a reflektorok fénye rásütött, és a közönség éljenzett.
De egy napon a városban különleges versenyt hirdettek: nemcsak a sebesség számított, hanem az is, hogy kinek sikerül a legtöbb gyereket elvinni egy körre a pályán. Mindenki izgult, de Villám csak legyintett.
– Ez is verseny? Akkor is én nyerek!
A piros autó elsőnek indult, de lassan kellett mennie, hogy a gyerekek ne féljenek. A zöld autó hangosan dudált, hogy vidámságot csempésszen a körbe. A sárga autó viccesen kanyarogva szórakoztatta a kicsiket.
Villám is elstartolt – gyorsan, szélsebesen. De a gyerekek megrémültek, és nem akartak felszállni rá. Villám döbbenten nézett körül: a többiek mosolyt csaltak az utasaik arcára, ő viszont üresen körözött.
– Mi történik? – kérdezte magától. – Én vagyok a leggyorsabb, mégsem jön senki?
A pálya szélén egy kislány állt, szomorúan, tolószékben. Villám lassított, mellé gördült, és halkabb hangon szólt:
– Szeretnél egy kört velem? De lassan megyek, ígérem.
A kislány szeme felcsillant, és óvatosan beült. Villám most nem száguldott. Lassan, finoman vitte körbe, közben mesélte neki, mit lát: a közönség zászlaját, a pálya kanyarját, a fényeket. A kislány nevetett, és boldogan kapaszkodott a kormányba.
Amikor megálltak, a közönség ujjongott. Villám ekkor értette meg: a győzelem nem mindig azt jelenti, hogy elsőként ér célba. Néha azt, hogy valaki másnak örömet ad.
És bár aznap nem ő futott be először, mégis ő kapta a legnagyobb tapsot.
Balázs a levél végére ért. Ránézett a homokpályára, és a fekete kisautót óvatosan a startvonalhoz tolta.
– Te is nyerhetsz – mosolyodott el –, csak máshogy.
Itt a vége, fuss el véle.
De ha a Mesefa újra megszólal, új történet érkezik.
