Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: Zsömi, a kutyus, aki nem tudott ugatni

Egy délután Balázs némán kuporgott a Mesefa alatt. Az ég halvány rózsaszínbe hajlott, a fűben hangyák mászkáltak, mintha mind tudnák, merre mennek. Balázs viszont nem tudta. Volt valami, amit szeretett volna elmondani valakinek – de egyszerűen nem jött ki a hangja. Mintha belül lett volna bezárva.

A Mesefa ekkor halkan megreszketett. Egy aranyszínű levél lebegett alá, benne egy csendes történet.

Balázs kinyitotta, és olvasni kezdett.

Zsömi, a kutyus, aki nem tudott ugatni

Volt egyszer egy kiskutya, akit Zsöminek hívtak. A füle laposra hajlott, a mancsa mindig sáros volt, és egyvalamiben biztosan különbözött a többi kutyától: egyszerűen nem tudott ugatni.

Amikor a többi kölyök hangosan vakkantott az udvaron, Zsömi csak kinyitotta a száját, de hang nem jött. Néha próbálta: „V…v…vuh?” – de csak levegő lett belőle. A többi kutya nevetett.

„Nem is vagy igazi kutya!” rikkantotta egyszer egy kis tacskó.

„Egy kutyának ugatnia kell!” vakkantotta rá egy puli.

Zsömi elbújt a hátsó kert bokrai mögé. Nem akart már próbálkozni. Inkább csendben figyelt: ahogy a rigó csipegeti a magot, ahogy a falevél megrezdül a szélben. És néha, ha valaki elesett vagy félni kezdett, Zsömi ott termett. Odabújt. Megnyalta a kezüket. És mindig tudta, mikor van baj.

Egy délután különös zaj támadt a kert végén. A kapu kinyílt, és egy kisgyerek belépett. Egy idegen. A többi kutya ugatni kezdett, rohangáltak körülötte, csaholtak vadul.

De a kisgyerek ijedten hátrált. Egészen addig, míg Zsömi lassan, hangtalanul odasétált, és csak leült mellé. Semmi hang. Csak nézett rá nagy barna szemeivel.

A kisgyerek megsimogatta. „Ő nem bánt…” – suttogta. Aztán maradt.

Este a gazda megvakarta Zsömi füle tövét. „Lehet, hogy nem ugatsz, Zsömikém,” mondta halkan, „de te vagy a leghűségesebb kutyám.”

És aznap éjjel Zsömi először nem akart más lenni. Nem akart hangosabb lenni. Csak önmaga.

Balázs becsukta a könyvet. A Mesefa körül csend lett – nem üres csend, hanem olyasmi, amit hallani lehet, ha figyelsz. A fűben egy kis farönk mellett feküdt egy kavics. Pont olyan volt, mint egy kutyus füle. Meleg és csendes.

Tanulság:

Nem kell hangosnak lenned ahhoz, hogy észrevegyenek. Van, amikor a csend a leghangosabb szeretet.

Itt a vége, fuss el véle.

Hasonló cikkek

Egy kép, egy történet – 2025.07.26.

„Lili és Mogyoró: Az ablak meséi” Egyszer volt, hol nem volt, egy régi, fából épült ház peremén, ahol a napfény lágyan simogatta a deszkákat, és a madarak minden reggel más dallal köszöntötték a világot, élt egy kisbaba, Lili, és egy

Tovább olvasom »