Egy esős délután Balázs a Mesefa alatt olvasgatott, amikor hirtelen egy levelekkel teli szellő csapott végig a kertben. A fa megremegett, és a varázskönyv lapozni kezdett magától. A következő történet egy háztartás legmeglepőbb hőséről szólt – egy porszívóról, aki nemcsak szívott, de… szíve is volt.
Züm-Züm, a különleges porszívó
Egy kis lakásban, a szekrény alján pihent Züm-Züm, a vadonatúj porszívó. Pihe-puha szőnyegekről álmodott és morzsamentes sarkokról. De volt benne valami, ami egészen különleges volt: tudott magától takarítani.
Nem kellett hozzá se ember, se kapcsoló. Csak megérezte, ha valahol kosz vagy porcica bujkált – és már indult is halkan zümmögve. Ezért hívták Züm-Zümnek.
A többi takarítóeszköz eleinte furcsállta.
– Ez most játék vagy gép? – kérdezte gyanakodva a partvis.
– Egy kicsit mindkettő – felelte mosolyogva Züm-Züm, és máris beszippantotta a reggeli morzsákat.
Egyik nap a lakásban áramszünet lett. A háziak aggódtak, a robotok pedig csak álldogáltak némán. De Züm-Züm nem állt le. Ő belülről működött – valami más hajtotta: a gondoskodás. Míg a gyertyák pislákoltak, ő csendben takarított a sötétben, nehogy valaki megcsússzon a kiborult liszten a konyhában.
Egy kisfiú, Tomi, gyakran ült le Züm-Züm mellé, és beszélgetett vele. Nem válaszolt, de mindig odasuhant, ha a fiú bánatos volt, és egy kis zümmögéssel próbálta felvidítani.
Egy este Tomi így suttogta:
– Szerintem te nem is csak gép vagy… hanem egy igazi barát.
És Züm-Züm szívében – vagy motorjában – valami különös melegség terjedt szét. Még soha nem szívott fel boldogabban egy morzsát sem.
Balázs becsukta a könyvet, és nevetve mondta:
– Legközelebb, mielőtt eldugom a porszívót, megkérdezem: “Ma van kedved takarítani?”
A Mesefa levelei zizegtek, mintha nevetnének.
Itt a vége, zümmögj véle!
