Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.04.04.
Valahol a hetvenes évek pezsgő stúdiófényében, ahol a zene mindig szólt és a levegő parfüm- és lakkillatú volt, ott állt ő – Stella, a divatvilág
Valahol a hetvenes évek pezsgő stúdiófényében, ahol a zene mindig szólt és a levegő parfüm- és lakkillatú volt, ott állt ő – Stella, a divatvilág
A nap már elbújt a horizont mögé, és a világ átváltott egy másik lélegzetre – az alkony puha sóhajára. A felhők rózsaszín selyemként úsztak át
A világ még aludt, amikor a tó partjára surrant az első fény. A hajnali köd puhán borult a víztükörre, mint egy takaró, amely alatt a
Az ég fekete volt – nem mint az éjszaka, hanem mint a végtelenség, amiben semmi nem létezik, csak csend és kíváncsiság. A világ, amit ismertünk,
A holdfény ezüstje lassan szűrődött át a fátyolos éjszakán, és titokzatos derengést vont a tájra. Egy rejtett, álomszerű kert mélyén, ahol az idő nem számított,
A sötét háttérben szinte csak a szemük látszott először – két árnyék, két villanás, két lélegzet, ahogy két macska egymással szemben ült, tökéletes szimmetriában. Az
Azt mondják, a szem a lélek tükre. De ennek a szemnek nem csak tükörszerepe volt – ez egy egész világ kapuja volt. A tekintet mélyén
A reggel csendesen ébredt a tengerparton. A homok még hűvös volt a láb alatt, a felhők puhán úsztak az égen, és a sirályok messziről kiáltoztak,
A napsütés játékosan szűrődött be a nagy konyha ablakain, arany fényt hintve a hófehér pultokra és a csillogó csempére. A levegőben frissen sült kenyér és…
A sivatag felett lemenő nap lángoló arannyal festette be az eget, ahogy a forróság lassan átadta helyét az esti nyugalomnak. A horizonton a homok hullámzott,
A nap 24 órából áll – de az, hogy mennyi jut belőle igazán neked, az már rajtad is múlik. „Nincs időm.” – talán ez a
Kedves ismeretterjesztő történet az elefántok világáról A szavanna napja már magasan járt, amikor a nagy elefántcsorda lassan elindult a poros ösvényen. A száraz évszak vége
A part, ahol az idő elfelejtett járni – Egy történet a csillagfényes tengeröbölről A világ tele van helyekkel, amik túlságosan is zajosak, túlságosan is gyorsak.
Egy lustálkodós vasárnap délután Balázs a Mesefa alatt hevert. A fák lombjai között néha átsiklott egy-egy madár, de a levegő szinte megállt. Balázs ásított egyet,
A magyar közmondások egyik legszínesebb és legszellemesebb példája a „Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű” mondás.Már a hangzása is mosolyt csal az ember arcára, de a
Volt egyszer egy tó, amit kevesen ismertek. Nem volt rajta térképen, nem vezettek oda utak — de aki megtalálta, soha nem feledte el. A tó
Egy nyári estén Balázs a Mesefa alatt feküdt. Az ágak között csillagok pislogtak, a távolból halk ciripelés hallatszott. Balázs hunyorogva figyelt: „Ki zenél ilyenkor?” A
Gondoltad volna, hogy a telefonod többet tud rólad, mint a legjobb barátod?És mi a helyzet az okos hangszóróval a nappaliban, ami állítólag csak akkor hallgat,
Az angliai Lake District tájai olyanok, mintha a felhők maguk festették volna meg őket — néha ködfátyolba burkolóznak, máskor a napfény csillogtatja a tavakat és
© Minden jog fenntartva! design-ninja.agency