Kategória: Egy kép, egy történet

Egy régi város szélén, ahol a házak falait már régen megfakította az idő, élt egy fiatal pár, Anna és László. Nem voltak gazdagok, nem voltak

A világ már rég elfelejtette a nevét. A szél, ami valaha selymesen simogatta bőrét, ma csak port sodor felette. Az emberek, akik ismerték, már régen

A por és füst között, a föld mélyén, minden mozdulat lassúnak és nehéznek tűnt. Bálint már órák óta kereste a társait a beomlott járatok között.

„Aspirion” – a Fényváros legendája A 24. század közepére az emberiség már régen túlnőtt a Föld határain, mégis volt egy város, amely minden másnál erősebben

„Az ajándék, amit nem lehet becsomagolni” Anna azon a télen különösen magányosnak érezte magát. A férje évekkel ezelőtt elment, a gyerekei pedig már régen kirepültek.

„Az árnyékaink is emlékeznek” A nyári vásár forgatagában a levegő illata egyszerre volt cukorvattás, frissen sült lángosos és vihar előtti. A zenészek a főtéren játszottak,

„Az Idő Kertjének Ajándéka” Egy távoli, rejtett városban, ahol az utcák aranyporral szórtak, és a falak meleg fényt árasztottak, élt egy idős virágkészítő mester, Armand.

A csend esernyője- egy szívhez szóló történet Valahol Kelet-Ázsiában, a fák ködbe burkolt lombjai alatt, egy kicsiny hegyi kolostor állt, ahol idő nem múlt –

„Őszi út, ahol nincsenek kérdések” Azt mondják, az ember akkor mosolyog őszintén, amikor nincs benne semmi, amit rejtegetni próbál. Áron ilyen mosollyal lépett be az

„Szikra, a tó apró őrzője” A nagyerdő szélén, ahol a fák csendje találkozik a kövek türelmével, rejtőzött egy kis tó, amit csak azok találtak meg,