Kategória: Egy kép, egy történet

„Az Emlékező-tó legendája” Valahol, túl a térképek szélén, túl az ismert hegyvonulatokon, volt egy völgy, amit soha senki nem nevezett el. Az ott élők egyszerűen

„A Lángbagoly és a Csillagcsend” Valahol messze, ahol az égbolt sosem alszik, és a holdat még az idő is tiszteli, ott élt egy különleges lény

„Makari, a csend őrzője” Afrika szívében, ahol az ég mindig egy kicsit közelebb van, és a föld hangjai évszázadok óta ugyanazt zúgják, élt egy orrszarvú,

„A tánc, amit senki sem látott – és mégis mindenki érzett” Réges-régen, egy kis falucska szélén, ahol a mező véget ért és az erdő kezdődött,

„A Láng, amely emlékeztetett” Valahol az idő és a tér peremén, ahol a világok nem érnek össze, de már majdnem találkoznak, állt egy kis kunyhó.

„A stég, ahol a csend válaszol” Egyszer volt egy kis tó, eldugva az erdők és hegyek ölelésében, ahol az idő nem sietett. Itt állt egy

„Egy levél Londonból” Clara mindig is imádta az őszt – de sosem gondolta volna, hogy az első igazi őszi napját egyedül fogja eltölteni, épp London

„A titok, amit csak a szívek értenek” Egy napsütéses, langyos délutánon, amikor a falevelek még lusta ritmusban táncoltak az ágon, és a világ minden apró

„Az utca, ahol a szívek találkoznak” A város szívében volt egy utca, amit csak kevesen ismertek igazán. Nem szerepelt térképeken, és ha valaki mégis rátalált,

Tömzsi, a bátor nyuszi első napja az erdei iskolában Volt egyszer egy kis nyuszi, akit mindenki csak Tömzsinek hívott. Nem azért, mert duci volt –