Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.05.20.
A téglaépület már rogyadozott, mégis makacsul állta az évszakokat. Régen pajtának épült, de az idők során átalakult – vagy inkább hozzáidomult azokhoz, akik benne dolgoztak.
A téglaépület már rogyadozott, mégis makacsul állta az évszakokat. Régen pajtának épült, de az idők során átalakult – vagy inkább hozzáidomult azokhoz, akik benne dolgoztak.
A kártyalap akkor bukkant fel, amikor már senki sem várt új lapot. Az asztal repedezett volt, az asztaltársaság hallgatag. Nem játszottak, már rég nem —
Ez nem olyan tánc volt, amit tanítani lehet. Nem voltak lépések, sem ritmus. Ez a tánc a csendből született – mint egy sóhaj, amit a
Lia egy délután, mikor a fény úgy szűrődött át a levegőn, mintha maga az idő pihent volna meg a mezők felett, észrevett egy különös dandeliont.
Volt egyszer három cica, akik nem olyanok voltak, mint a többiek. Nemcsak a hosszú nyakuk miatt – bár az is elég szokatlan volt –, hanem
Volt egyszer egy kis borz, akit mindenki kerülni próbált. Nem azért, mert bármi rosszat tett volna – csak mert borz volt. És a világ gyakran
Nem történt semmi különös. És talán épp ezért volt olyan fontos. A nő ott ült a teraszon, lábait feltette a kis sámlira, jéghideg tea a
A deszkák régiek voltak. Régebbiek, mint a ház, mint a kert, mint az emlékek, amik ottfelejtődtek a fűben. A fa megszürkült, repedt, megfáradt. De még
Egykor csak a szavanna ura volt. A dombok fölött járt a szél, és az ő üvöltése visszhangzott a völgyeken. A bundája a napfény aranya, a
Aznap is esett. Nem viharosan, csak úgy, csendesen, mintha az ég régi történeteket súgna a tetőkre. Az emberek siettek az utcán – esernyő alatt, gallér
„A stég, ahol a csend válaszol” Egyszer volt egy kis tó, eldugva az erdők és hegyek ölelésében, ahol az idő nem sietett. Itt állt egy
Egy kora őszi napon Balázs a Mesefa alatt üldögélt, térdét felhúzta, az állát a kezére tette. A levelek még zöldek voltak, de a nap már
– Egy könnyed cikk szomjúságról, hőérzetről, és az agy meglepő trükkjeiről Az a bizonyos első korty egy forró napon… Van az a pillanat, amikor a
„Egy levél Londonból” Clara mindig is imádta az őszt – de sosem gondolta volna, hogy az első igazi őszi napját egyedül fogja eltölteni, épp London
Egy délután Balázs csendesen figyelte a levelek lassú, lebegő táncát. Ősz közeledett. A fű már nem volt olyan harsány, a nap nem olyan heves. Balázs
Egy marék gyerekkor a tenyeredben Képzeld el, hogy leülsz egy régi padra a parkban, és a zsebedből előkerül egy régi, gyűrött zacskó gumicukor. Már az
„A titok, amit csak a szívek értenek” Egy napsütéses, langyos délutánon, amikor a falevelek még lusta ritmusban táncoltak az ágon, és a világ minden apró
Egy este Balázs némán kuporgott a Mesefa alatt. A nap már lebukott a fák mögé, de az ég még parázslott halvány rózsaszínben. Balázs vállára lassan
A magyar közmondások között kevés olyan találó és sokat sejtető mondás létezik, mint a „Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fúj.” Már a