Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.05.10
A délután csendben ült rá a városra. Az utca túloldalán autók suhantak, de innen, a park mélyéről csak a madarak halk csevegése hallatszott, meg néha
A délután csendben ült rá a városra. Az utca túloldalán autók suhantak, de innen, a park mélyéről csak a madarak halk csevegése hallatszott, meg néha
Egy különös világban, ahol az emberek teste áttetsző üvegből készült, két lény – egy nő és egy férfi – mozdult egymás felé. Nem voltak hús-vér
Az a nap sosem múlt el igazán. Nem kopott meg, nem halványult, nem tűnt el a reggelek mögött, mint annyi más emlék. Mert volt valami,
Az eső hat napja zuhogott. Nem viharos tombolással, hanem állandó, végtelennek tűnő szitálással, mintha maga az égbolt sem tudná már abbahagyni a sírást. A város
A város szélén, egy üveggel fedett kis stúdióban élt egy különös balerina. Nem volt híres, nem volt színpadon sem – de mégis, aki látta őt
Reggel volt, de nem akármilyen. Az a fajta nap, amikor a levegő még kicsit hűvös, de már tele van ígéretekkel. Jaylen kilépett a házból, és
Párizs macskaköves utcái ezüstösen fénylettek az áprilisi esőben, mintha a város egy titkos ékszeres ládát borított volna ki az ég alatt. Az esőcseppek megmosták a
Az eső nem csapkodott. Nem tombolt. Csak hullott – fáradtan, csendesen, ahogy az ember néha könnyezik anélkül, hogy tudná. A férfi ott állt, egy régi,
Ahogy a nap első sugarai bekúsztak a rét fölé, a világ még csak álmosan pislogott. De volt valaki – pontosabban heten –, akik már teljes
Vasárnap volt. Az a fajta vasárnap, amikor a világ nem siet. Amikor a fény nem tolakodik, hanem lágyan simogat, a levegő pedig friss, mégis meleg,
„Az utca, ahol a szívek találkoznak” A város szívében volt egy utca, amit csak kevesen ismertek igazán. Nem szerepelt térképeken, és ha valaki mégis rátalált,
Egy délután Balázs a Mesefa alatt ült, lába köré kanyarodott a fű, vállára rásimult egy meleg sugár. Belül csend volt benne, de nem a nyugalom
Tömzsi, a bátor nyuszi első napja az erdei iskolában Volt egyszer egy kis nyuszi, akit mindenki csak Tömzsinek hívott. Nem azért, mert duci volt –
Amikor megállsz, és azt kérdezed – boldog vagyok? Volt már olyan pillanatod, amikor csak ültél csendben egy pohár teával, néztél ki az ablakon, és hirtelen
Egy délután Balázs csendesen ült a Mesefa alatt. A fák lombjai között átszűrődött a fény, az árnyékok lágyan elnyúltak a földön. Balázs valahogy máshogy érezte
A játék nem csak játék – ez a gyerekkor nyelve Van egy mondás, amit minden szülő előbb-utóbb megtapasztal: „A gyerek nem játszik – a gyerek
Az erdőben csend volt, olyan csend, amit csak azok hallanak, akik már túl sokáig nem kérdeztek semmit. A lány egyedül állt a fák között, kezében
Egy délután Balázs némán kuporgott a Mesefa alatt. Az ég halvány rózsaszínbe hajlott, a fűben hangyák mászkáltak, mintha mind tudnák, merre mennek. Balázs viszont nem
Egy vasárnapi ebéd, egy közös nyelv Vasárnap dél. A levegőben fokhagymás panír illata úszik, a konyhából hallatszik a sercegés hangja. Az asztalon ott gőzölög a