Kategória: Egy kép, egy történet

Volt egyszer egy kis falu, melynek szélén egy régi, de bájos kis műterem állt. Ebben a műteremben élt és dolgozott Anna, a tehetséges festőnő, aki

Az eső csendesen kopogott az ablaküvegen, miközben az alkonyat lassan átadta helyét az éjszakának. Anna, a bájos, vörös göndör hajú kislány, aki alig múlt nyolcéves,

Egy csendes reggel, a nap első sugarai lágyan simogatták a város háztetőit. Anna korán ébredt, ahogy mindig, amikor egy különösen fontos nap várt rá. Ma

Egyszer volt, hol nem volt, élt egy ember egy kis faluban, ahol a természet szépségei vették körül. Az ember neve András volt, és élete során

Valéria néni mindig is arról álmodott, hogy egyszer majd gyönyörű esküvői ruhában állhat az oltár előtt. Fiatal lányként azonban az élet közbeszólt: családi kötelességek, tanulmányok,

A régi, fekete-fehér fotó egy középkorú nőt ábrázol, akinek tündöklő kék szeme szinte átszúrja az idő fátylát. Ez a kép a nagymamámról, Annáról készült, aki

Egy kicsi, de elszánt egér Mózi, magára öltötte sárga sisakját, melyet valahol a padláson talált. Tudta, hogy ma különösen nagy kihívás vár rá. A konyhában

Liza mindig is szeretett rajzolni. Gyerekkorában minden szabadidejét papír és ceruza társaságában töltötte, és amikor végre elérkezett az ideje, hogy a középiskolában művészeti szakra jelentkezzen,

Egy tavaszi délutánon, amikor a nap arany sugarai átszűrődtek a felhőkön, Anna autójában ült, és csendben vezetett hazafelé. Az út, amit választott, mindig különleges helyet

Egyszer volt, hol nem volt, egy csendes kisváros szélén élt egy kislány, akinek neve Emma volt. Emma különleges gyerek volt, mindig mély gondolatokba merült, és