Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.04.28.
Volt egyszer egy kicsi, de annál nagyobb egyéniségű Chihuahua, akit Pöttynek hívtak. Nem azért, mert pöttyös lett volna, hanem mert a világ színeit mindig úgy
Volt egyszer egy kicsi, de annál nagyobb egyéniségű Chihuahua, akit Pöttynek hívtak. Nem azért, mert pöttyös lett volna, hanem mert a világ színeit mindig úgy
A nap még csak ébredezett, de a világ már fénybe öltözött. A tó vize sima volt, mint az üveg, és körülötte rózsaszín tulipánok hajlongtak, mintha
Millió ével ezelőtt, amikor még a föld nem ismerte az emberek hangját, csak a szelet, a vizet és a dinoszauruszok lépteit, élt egy hatalmas T-Rex,
A hátsó udvar sarkában, ott, ahol a fű már alig nőtt, és a fal tövében a víz pocsolyákat gyűjtött, állt egy öreg, szakadt kartondoboz. Az
Volt egyszer egy arc, amely nem színekből, nem ecsetvonásokból, még csak nem is vonalakból állt. Betűk formálták. Apró, sűrűn rajzolt karakterek, egyetlen szó, sokszor egymás
A nyári reggeleknek volt egy különleges illata: friss fű, harmatos levegő, és valami csendes boldogság, amit csak az érez, aki mezítláb lépkedett már harmatos réten.
A reggel lassan bontakozott ki a rét szélén, ahol a harmat még apró gyöngyökként kapaszkodott a növények levelein, és a nap első sugarai csak óvatosan
Ott állt, az idő peremén, egy sárgára fakult ház, mintha csak a nap mosolya maradt volna fenn egy régi vásznon. Az ablakkeretek kissé repedezettek voltak,
A reggel éppen olyan volt, mint minden más reggel a tyúkudvarban: a nap felkelt, a kakas már túl korán rikácsolt, a tyúkok pedig szorgosan kapirgáltak,
Volt egyszer egy apró, bolyhos kutyus, akit mindenki csak Csizmácskának hívott. Nem azért, mert bakancsot viselt — hanem mert egy igazi öreg csizmában lakott, mégpedig
Egy vasárnapi ebéd, egy közös nyelv Vasárnap dél. A levegőben fokhagymás panír illata úszik, a konyhából hallatszik a sercegés hangja. Az asztalon ott gőzölög a
„Lili és Mogyoró: Az ablak meséi” Egyszer volt, hol nem volt, egy régi, fából épült ház peremén, ahol a napfény lágyan simogatta a deszkákat, és
Egy délután Balázs némán kuporgott a Mesefa alatt. Az ég pasztellkékre fakult, a levelek alig mozdultak. Balázs nem tudta pontosan, mi bántja. Nem volt szomorú
Szívecskék, nyuszifülek és a cukiság kultusza Gondolkodtál már azon, miért küldünk el naponta több szívecskét, ölelkező emojit, kiscicás gifet vagy cuki videót, mint ahány köszönést
Egyszer, egy távoli sivatagi oázis egyik sarkában, ahol a nap minden reggel aranyosan simogatta a homokot, élt egy különleges kaktusz, akit mindenki csak „Sensei Tüskének”
Egy délután Balázs némán kuporgott a Mesefa alatt. Az ég pasztellkékre fakult, a levelek alig mozdultak. Balázs nem tudta pontosan, mi bántja. Nem volt szomorú
„A mélyből jövő” A tenger soha nem volt csendes. Aki ezt mondja, nem hallgatta elég sokáig. A felszínen lehetett nyugalmat látni – fodrozódó hullámokat, a
Egy langyos nyári reggel Balázs csendben ült a Mesefa tövében. A fű még harmatos volt, a levegő olyan, mint egy álom utáni félmosoly. Balázs nem
Gondolj csak bele: mikor ettél utoljára egy kanál mogyorókrémet? Vagy csak belenyaltál, titokban, este tízkor, mint valami bűnös kis öröm? Vagy éppen reggel a pirítósodra