Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.02.10
A régi pályaudvar épülete hosszú évek óta üresen állt. Az egykor zsúfolt peronok, ahol emberek búcsúzkodtak és újra találkoztak, most csendben porosodtak. A sínek helyén
A régi pályaudvar épülete hosszú évek óta üresen állt. Az egykor zsúfolt peronok, ahol emberek búcsúzkodtak és újra találkoztak, most csendben porosodtak. A sínek helyén
Egy csendes, csillagfényes estén, egy kisváros szélén, ahol az utcákon aranyló fények hunyorogtak, élt egy kutya, akit mindenki csak Aranynak hívott. Arany egy gyönyörű, aranyszőrű
A téli erdő mélyén, ahol a hó hangtalanul takarta be a tájat, egy tó feküdt mozdulatlanul. Jeges felszíne sima volt, akár egy tükör, mely titkokat
Az erdő mélyén, ahol az ég és a föld összefonódik, egy különös legenda keringett a fák között. Azt mondták, létezik egy hely, ahol a farkas
A nyár egyik legszebb délutánja volt. A meleg levegő édes virágillatot hordott, a fák levelei lustán zizegtek a lágy szellőben, és a tornác fehérre festett
Egy varázslatos rét szélén, ahol a nap mindig aranyszínű sugarakkal simogatta a füvet, egy különleges pitypang ringatózott a szélben. Nem volt akármilyen növény – a
A dombok felett a szél lágyan suhant, játszadozva a fűszálakkal, hullámokat keltve a táj aranyló szőnyegén. A nap halványan világított a felhők mögül, fénye finom
A szavanna aranyló fényben fürdött, ahogy a nap lassan lebukott a horizont mögött. A fűben játszadozó szél halkan susogott, mintha őrizte volna az élet nagy
Egy napsütötte, felhőtlen égbolt alatt egy hatalmas, büszke gólya repült, csőrében egy díszes fonott kosarat tartva. A kosárban egy apró, huncut szemű baba üldögélt, zöld
Valahol egy mesebeli világban, a felhők fölött, létezett egy különös kis lebegő sziget. Apró, de varázslatos volt: vörös levelű bonsai fa állt a szélén, gyökerei
Egy meleg nyári délután Balázs a Mesefa tövében szunyókált. A levelek zizegése szinte altatóként ringatta, mígnem a varázskönyv újra kinyílt, és egy pihe-puha történet bújt
Tűnődtél már azon, hogy miért vonzódsz annyira az őszhöz, míg mások a nyarat imádják? Vagy hogy miért pörögsz fel tavasz elején, de télen inkább bekuckózol?
Egy borongós reggelen Balázs a Mesefa tövében ült, és arra gondolt, milyen jó lenne utazni – de nem repülőn, nem hajón, és nem is űrhajón.
„Ne felejtsd el a tejet!” „Ez jól sikerült.” „Most koncentrálj.” – Hangosan vagy némán, de mindannyian beszélgetünk magunkkal. Egyesek szerint furcsa szokás, mások szerint teljesen
Gaston beagle volt. De nem akármilyen! A bundája selymes volt, a szeme huncut, mégis egy kicsit mélabús, mintha mindig épp egy régi sanzon refrénjére gondolt
Egy különösen vidám reggelen Balázs már korán a Mesefa alatt ült. A levegő édes volt, madárdal csilingelt minden irányból, és a fa kérge melegen simogatta
Van egy nap az évben, amikor minden az önfeledt nevetésről, ugrálóvárakról, szivárványszínű lufikról, vattacukorról, mesékről és csillogó szemekről szól. Egy nap, amikor a felnőttek végre
Van valami varázslatos abban, ahogy a kávé illata betölti a reggeli levegőt. Még félálomban vagyunk, de máris tudjuk: ez a nap is elindul – mert
Messze a világ zajától, ahol az utak már nem visznek tovább, csak vissza, ott terült el a tó. Nem volt térképen, de néha mégis odatalált
© Minden jog fenntartva! design-ninja.agency