Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.06.27.
Pamac, a színcica – Egy mese a világ összekeveredett színeiről Valahol, messze túl a reggeleken és túl a térképeken, volt egy kis falucska, ahol minden
Pamac, a színcica – Egy mese a világ összekeveredett színeiről Valahol, messze túl a reggeleken és túl a térképeken, volt egy kis falucska, ahol minden
Cili néni és a csendes reggelek – Egy történet arról, hogy hogyan lesz a világ szebb, ha valaki belül mosolyog Volt egyszer egy völgy, ahol
Elira — A balerina, aki a lélekből táncolt – Egy történet a mozdulatok mesterségéről Elira kislány kora óta táncolt. De nem azért, mert valaki azt
Pikó, az eső-tündér – Egy történet arról, hogy kicsinek lenni is lehet nagy dolog Az eső egész nap esett. Nem vihar volt ez, nem dühös
Lili nem szerette a reggeleket. Nem gyűlölte őket, csak… nem bízott bennük. Mert a reggelek kiszámíthatatlan dolgok voltak. Néha túl hidegek, máskor túl világosak, és
A nő, aki vízre lépett – Egy történet arról, amikor a lélek táncolni kezd Nem volt neve. Legalábbis senki nem tudta. Amikor megérkezett, a tó
Tilo, a teknős és a zátony titka – Egy tenger alatti utazás meséje Valahol messze, ahol a napfény táncol a tenger tetején, és a víz
Timia és a méhecske – Egy különleges barátság története Egyszer, valahol a dzsungel szélén, élt egy fiatal tigrislány, akit Timiának hívtak. Timia nem volt olyan,
Bumbi, a borzas madár, aki napraforgót hozott – Egy kedves történet a jókedv erejéről Volt egyszer egy madárka, akit Bumbinak hívtak. Nem volt valami sima
A Nő, aki a felhőkből öltözködött – Egy történet az esőhöz táncoló léptekről Réges-régen, egy olyan város felett, ahol a felhők ismertek minden utcát, élt
Egy különösen nyugodt reggelen Balázs a Mesefa alatt ült. A fa hatalmas koronája puhán árnyékolta be a kis rétet, és a levelek úgy zizegtek, mint
Amikor valami fontosat akarunk elérni, a kérdés szinte mindig ez: „Hogyan?” Nem elég tudni, mit szeretnénk. Nem elég érezni, miért vágyunk rá. A kulcs ott
Az erdőben, ahol az őszi színek minden fát aranyba és tűzvörösbe öltöztettek, élt egy apró rókakölyök, akit Vöröskének hívtak. Szemei kíváncsian csillogtak, bundája puha volt,
Egy nyári reggelen Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt. A fa hatalmas koronája mintha maga is a Nap fényét gyűjtötte volna össze: aranyló levelei halk csengőszóval
Van egy szó, amely minden ember életében újra és újra felbukkan. Egy kérdés, amit a gyerekek végtelen türelemmel, a felnőttek gyakran bosszankodva, a tudósok megszállottan,
Egyszer, messze délen, ahol a jég és a hó uralja a tájat, élt egy apró pingvinfióka, akit Panninak hívtak. Ő más volt, mint a többiek.
Egy délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és a távolban játszó kutyákat nézte. Figyelte, ahogy szaladgálnak, hancúroznak, majd együtt pihennek. – Vajon miről beszélgethetnek a
Volt egyszer egy különös városka, ahol az emberek azt mondták: az idő itt lassabban múlik, mint másutt. Nem az órák jártak lassabban, hanem valahogy minden
Egy reggelen Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és a madarakat figyelte. A fecskék cikázva repültek, a galambok lassan köröztek az égen. – Milyen lehet onnan