Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.01.20.
Egy kis szoba fürdőkádja mellett, ahol a levegő még mindig szappanbuborékokkal volt tele, egy apró cica ült – vizesen, kócosan, és mélységesen sértve érezve magát.
Egy kis szoba fürdőkádja mellett, ahol a levegő még mindig szappanbuborékokkal volt tele, egy apró cica ült – vizesen, kócosan, és mélységesen sértve érezve magát.
A szoba félhomályában csak egy régi írógép halk kattogása törte meg a csendet. Az író, akit Ardan Solen néven ismertek, lehajtott fejjel ült a gépe
Egy csendes balettstúdióban, a város nyüzsgő forgatagában, Aurelia, a legendás táncosnő az utolsó előadására készült. A stúdió évtizedek óta adott otthont a művészet csodáinak, de
A szoba félhomályában egy nő állt, akinek jelenléte azonnal magával ragadta a figyelmet. Sötét bőre lágyan ragyogott a fényben, mintha a világ összes történetét őrizné
Egy fekete palatábla nyújtott tökéletes hátteret a konyha mesterművének, egyetlen szelet tortának. A tortaszelet szinte magához vonzotta a tekintetet: rétegei tökéletesen rajzolódtak ki, mindegyikük gondosan
Egy kis hegyi faluban, ahol az idő lassan és nyugodtan haladt, élt egy fiú, akit Daninak hívtak. Egyik reggel, amikor Dani a falu határán álló
A sötétség végtelen mélyéből egyetlen alak emelkedett ki – lenyűgöző és titokzatos. Egy férfi állt a fekete háttér előtt, mozdulatlanul, de mozdulatában határozottan. Egyetlen gesztussal
A szél csendesen játszott a levegőben, miközben a nő térdre ereszkedett, hogy átölelje hűséges társát, a gyönyörű rough collie-t. Ez nem egy szokványos pillanat volt
A holland táj téli köntösbe burkolózott, ahogy a nap lassan próbált áttörni a vastag, szürke felhőkön. A világ mintha csendesen megállt volna egy pillanatra, ahogy
A nap lassan ereszkedett le a horizonton, arany és narancssárga fényekbe öltöztetve a tájat. Az afrikai szavanna végtelennek tűnt, a távoli fák és dombok sziluettjei
– Tudod, kisfiam, ez a nap nem olyan, mint a többi. Ma van Apa születésnapja – súgta anya mosolyogva, miközben a reggeli fény beszűrődött a
Az éjszaka fekete volt, de ő nem félt a sötéttől. Ő a sötétből lett. A ronin már nem szolgált senkit. A pecsét, amit egykor mellkasán
Egy nyári délután Balázs a Mesefa alatt pihent, amikor hirtelen különös, mély morajlást érzett a talpa alatt. A varázskönyv lapjai megremegtek, majd hatalmas robajjal kinyíltak,
Van valami varázslatos abban, amikor egy forró nyári nap után végre enyhül a levegő, a nap lebukik a látóhatáron, és megérkezik az este. A nyári
A téglaépület már rogyadozott, mégis makacsul állta az évszakokat. Régen pajtának épült, de az idők során átalakult – vagy inkább hozzáidomult azokhoz, akik benne dolgoztak.
Egy nyári délután Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt, és egy szív alakú levelet forgatott az ujjai között. A fa csendesen susogott, majd a varázskönyv megnyílt
Valami furcsa történt az utóbbi évtizedekben: egyre ritkábban csinálunk dolgokat csak úgy, a maguk öröméért. Ha már festünk, abból kiállítást akarunk. Ha kertészkedünk, legyen belőle
A kártyalap akkor bukkant fel, amikor már senki sem várt új lapot. Az asztal repedezett volt, az asztaltársaság hallgatag. Nem játszottak, már rég nem —
Egy hűvös, őszi estén Balázs a Mesefa tövében guggolt. A levelek halk zizegése közé valami új hang keveredett – egy kíváncsi susogás, mintha a fa
© Minden jog fenntartva! design-ninja.agency