Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.06.05.
Minden tavasszal, amikor a szél lágyabban fújt, és a díszalmafák első virágai kinyíltak, egy keleti kék madár tért vissza ugyanarra az ágra. A fa nem
Minden tavasszal, amikor a szél lágyabban fújt, és a díszalmafák első virágai kinyíltak, egy keleti kék madár tért vissza ugyanarra az ágra. A fa nem
A város szélén állt egy apró stúdió, tele üvegdarabokkal. Nem az a fajta hely volt, ahová csak úgy betér az ember – ide azok jöttek,
Hangya úrfi, más néven Antal, mindig is különc volt a bolyban. Míg a többiek szorgosan cipelték a morzsákat és építették a járatokat, ő titokban a
Volt egyszer egy tó, amelyet csak azok ismertek, akik elég türelmesek voltak, hogy eltévedjenek. Nem szerepelt térképeken, nem vezetett hozzá aszfaltút – csak egy keskeny
Mira egyedül dolgozott a kis műtermében, egy hegyvidéki falucska peremén, ahol a köd reggelente belesuttogott az ablakokba, és a csönd megvédte a gondolatokat a világ
Aiko kisgyerekként gyakran töltötte a nyári szüneteket nagyszülei kertjében, a város szélén, ahol a levegő csendes volt, és a fák beszéltek, ha elég halkan hallgattál.
Léna minden reggel ugyanazon az erdei ösvényen sétált végig, mielőtt munkába indult volna. Ez a csendes fél óra volt az, amikor úgy érezte, minden a
Nem minden cica születik a fényben. Van, aki a sötétben szőtt fonálban kel életre. A fonalkosár mélyén, egy régi szalmaszövésű, kissé megkopott, de még mindig
Gaston beagle volt. De nem akármilyen! A bundája selymes volt, a szeme huncut, mégis egy kicsit mélabús, mintha mindig épp egy régi sanzon refrénjére gondolt
Messze a világ zajától, ahol az utak már nem visznek tovább, csak vissza, ott terült el a tó. Nem volt térképen, de néha mégis odatalált
A levendula… Már a neve is lassabbra veszi a szívverést. Lila tengerként hullámzó mezők, illatpárnák a nagymama szekrényében, levendulás limonádé egy nyári délutánon. Nem csoda,
Egy napsütötte, buja erdő mélyén, ahol a levelek között madarak trilláztak és a színes virágok illata szállt a levegőben, élt egy kis orangután, Kiko, és
Egy délután Balázs a Mesefa alatt ült, és a kabátja zsebében melegítette a kezét. – Vajon melyik állatnak van a legkülönlegesebb zsebe a világon? –
A mesterséges intelligencia szó hallatán sokaknak a robotok, algoritmusok, önvezető autók vagy éppen a ChatGPT jut eszébe. De az AI már jóval azelőtt a képzeletünk
Egy kisváros csendes szélén, ahol a házak között még játszott a szél és a kerítések mögül virágillat szállt fel, élt egy kislány, Lilla. Lilla legkedvesebb
Egy délután Balázs a Mesefa alatt ült, és pitypangokat fújkált a réten. A virágok szirmai a szélben szálltak, ő pedig elgondolkodott. – Vajon milyen lehet,
Volt egyszer egy korszak, nem is olyan régen, amikor a zenehallgatás még nem pár kattintás volt a telefonon. Amikor a kedvenc dalod nem egy algoritmus
Egyszer régen, amikor az álmok és a valóság még kéz a kézben jártak, élt egy különleges nő, akit mindenki csak Hajnalfénynek nevezett. Nem azért, mert
Egy meleg nyári délután Balázs a Mesefa árnyékában pihent. Botjával a homokba rajzolt: egy ló alakját. Hosszú lábakat, lobogó sörényt, kecses nyakat. – Hogy lehet,