Kategória: Egy kép, egy történet

Reggel volt, de nem akármilyen. Az a fajta nap, amikor a levegő még kicsit hűvös, de már tele van ígéretekkel. Jaylen kilépett a házból, és

Párizs macskaköves utcái ezüstösen fénylettek az áprilisi esőben, mintha a város egy titkos ékszeres ládát borított volna ki az ég alatt. Az esőcseppek megmosták a

Az eső nem csapkodott. Nem tombolt. Csak hullott – fáradtan, csendesen, ahogy az ember néha könnyezik anélkül, hogy tudná. A férfi ott állt, egy régi,

Ahogy a nap első sugarai bekúsztak a rét fölé, a világ még csak álmosan pislogott. De volt valaki – pontosabban heten –, akik már teljes

Vasárnap volt. Az a fajta vasárnap, amikor a világ nem siet. Amikor a fény nem tolakodik, hanem lágyan simogat, a levegő pedig friss, mégis meleg,

Volt egyszer egy kicsi, de annál nagyobb egyéniségű Chihuahua, akit Pöttynek hívtak. Nem azért, mert pöttyös lett volna, hanem mert a világ színeit mindig úgy

A nap még csak ébredezett, de a világ már fénybe öltözött. A tó vize sima volt, mint az üveg, és körülötte rózsaszín tulipánok hajlongtak, mintha

Millió ével ezelőtt, amikor még a föld nem ismerte az emberek hangját, csak a szelet, a vizet és a dinoszauruszok lépteit, élt egy hatalmas T-Rex,

A hátsó udvar sarkában, ott, ahol a fű már alig nőtt, és a fal tövében a víz pocsolyákat gyűjtött, állt egy öreg, szakadt kartondoboz. Az

Volt egyszer egy arc, amely nem színekből, nem ecsetvonásokból, még csak nem is vonalakból állt. Betűk formálták. Apró, sűrűn rajzolt karakterek, egyetlen szó, sokszor egymás