Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.06.05.
Minden tavasszal, amikor a szél lágyabban fújt, és a díszalmafák első virágai kinyíltak, egy keleti kék madár tért vissza ugyanarra az ágra. A fa nem
Minden tavasszal, amikor a szél lágyabban fújt, és a díszalmafák első virágai kinyíltak, egy keleti kék madár tért vissza ugyanarra az ágra. A fa nem
A város szélén állt egy apró stúdió, tele üvegdarabokkal. Nem az a fajta hely volt, ahová csak úgy betér az ember – ide azok jöttek,
Hangya úrfi, más néven Antal, mindig is különc volt a bolyban. Míg a többiek szorgosan cipelték a morzsákat és építették a járatokat, ő titokban a
Volt egyszer egy tó, amelyet csak azok ismertek, akik elég türelmesek voltak, hogy eltévedjenek. Nem szerepelt térképeken, nem vezetett hozzá aszfaltút – csak egy keskeny
Mira egyedül dolgozott a kis műtermében, egy hegyvidéki falucska peremén, ahol a köd reggelente belesuttogott az ablakokba, és a csönd megvédte a gondolatokat a világ
Aiko kisgyerekként gyakran töltötte a nyári szüneteket nagyszülei kertjében, a város szélén, ahol a levegő csendes volt, és a fák beszéltek, ha elég halkan hallgattál.
Léna minden reggel ugyanazon az erdei ösvényen sétált végig, mielőtt munkába indult volna. Ez a csendes fél óra volt az, amikor úgy érezte, minden a
Nem minden cica születik a fényben. Van, aki a sötétben szőtt fonálban kel életre. A fonalkosár mélyén, egy régi szalmaszövésű, kissé megkopott, de még mindig
Gaston beagle volt. De nem akármilyen! A bundája selymes volt, a szeme huncut, mégis egy kicsit mélabús, mintha mindig épp egy régi sanzon refrénjére gondolt
Messze a világ zajától, ahol az utak már nem visznek tovább, csak vissza, ott terült el a tó. Nem volt térképen, de néha mégis odatalált
Egy régi ház napsütötte szobájában egy kislány ült az asztalnál. Előtte egy gömbölyű akváriumban aranyhal úszkált, mellette pedig hófehér kiscica kuporgott, és hatalmas, kerek szemekkel
Egy szép őszi délután Balázs ismét a Mesefához sietett. A levelek már sárgába, bordóba öltöztek, és puhán ropogtak a cipője alatt. Leült a fa tövébe,
Egy kicsiny hegyi faluban élt egy öregember, akit mindenki csak úgy ismert: „a Hold barátja”. Minden este, amikor a falu házai elcsendesedtek, és a kutyák
Egy szomorkás, esős délután Balázs az ablaknál üldögélt. Az udvaron vízcseppek futottak versenyt a párkány szélén, és odakint a világ szürke és nedves volt. –
A macskaköves téren egy lány állt, fekete ruháját úgy kapta fel a szél, mintha maga a levegőből szőtt szárnyai lennének. Haját aranyszálként ragadta magával az
Egy hűvös, őszi délután Balázs újra a Mesefa tövében ült. A falevelek aranyszínben hullottak körülötte, és a távoli hegyek mögött a nap lassan lebukott. Balázs
Az éjszaka mélyén, ahol a sötétség puha takaróként terül el a világ felett, két fekete párduc suhant hangtalanul. Szőrük szinte eggyé vált a fekete háttérrel,
Egy délután Balázs a Mesefa tövében ült, ahogy már sokszor. Kezében egy kavicsot forgatott, de most nem kérdezett semmit. Csak nézett felfelé – az ég
Egy távoli jövőben, amikor a világ már félig emberi, félig gépi lényekkel volt benépesítve, élt egy különös lány. A bőre fémként csillogott, mintha a csillagok