Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.03.21.
A világ egyetlen pillanatra megállt, ahogy a fény megérintette őt. Egy nő, akinek arca maga volt a történelem, a szépség és a misztikum megtestesülése. Bőrének
A világ egyetlen pillanatra megállt, ahogy a fény megérintette őt. Egy nő, akinek arca maga volt a történelem, a szépség és a misztikum megtestesülése. Bőrének
A tó vize kristálytisztán csillogott, szinte tükörként tükrözve az ég lágy pasztellszíneit. Az apró hullámok finoman fodrozódtak a felszínen, ahogy a szellő gyengéden megcirógatta a
A tavaszi rét friss zöld fűszálai ringatóztak a lágy szélben, miközben a nap arany sugaraival beborította a tájat. Egy kis patak kanyargott végig a mezőn,
A hold fénye lágyan szűrődött be a festői szobába, ahol az ecsetek finoman pihentek a paletta szélén. Az éjszaka mély, titokzatos árnyalataival körülölelt világban egy
A nap lassan alábukott a város fölött, narancs és arany színekbe öltöztetve a Victorian Párizs zegzugos utcáit. Az árnyékok hosszúra nyúltak a macskaköves sikátorokon, a
Az éjszaka csendjében, ahol a dzsungel mélyén a lombok árnyékot vetettek a nedves földre, három pár szempár villant fel a sötétségben. A jaguárok családja hangtalanul
A világ szürke volt. Az utcák, az épületek, még a légmozgás is mintha fakón hömpölygött volna a levegőben. Az emberek hangtalan árnyakként suhantak el egymás
A reggel még friss volt, a nap meleg sugara lassan olvadt bele a világ színeibe. A levegőben ott lebegett a frissen főzött kávé illata, mély
A ködös reggel puhán borult a szavanna fölé, a távoli dombokat és a fák koronáját finom, ezüstös fátyol fedte. A világ még álmosan nyújtózkodott a
Az éjszaka csendje körülölelte a szobát. A lágy fények játékosan játszottak az árnyékokkal, ahogy a nő arca lassan a félhomályból a fénybe fordult. Fejét enyhén
Van egy bolt a sarkon. Nem nagy, nem modern, nincs benne önkiszolgáló pénztár, és néha a pénztárgép is akadozik. Mégis sokan odajárnak. Nem csak a
„A kis lámpás” Egyszer volt, nem is olyan régen, egy kisfiú, aki esténként sokáig ébren maradt. Nem azért, mert nem szeretett volna aludni – hanem
Egy szép, langyos reggelen Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A fa árnyéka úgy borult rá, mintha egy nagy, zöld takaró lenne – hűvös, de megnyugtató.
Első út a levegőben: élmény, bátorság, és egy új világ kapuja Vannak dolgok, amik akkor is izgalmasak, ha felnőtt fejjel történnek meg először. Ilyen az
„A ház a sarkon” A sarkon állt az a ház, amely mellett az emberek naponta elsétáltak – egyesek sietve, mások észre sem véve, de volt,
Egy esős, szülinapszagú délután Balázs a Mesefa alatt ücsörgött. A tenyerében egy lehullott virágszirom pihent, és a fa lágy zúgással ringott fölötte. – Olyan furcsa
És miért fújunk el gyertyát, amikor nem a villanyt akarjuk lekapcsolni? A születésnap fura dolog. Egy nap, ami valójában arról szól, hogy öregszünk, mégis ünnepeljük.
„Az a bizonyos szelíd délután” Volt valami különös szépség abban a nyári délutánban – nem az ég színében vagy a virágzó hársfa illatában, hanem abban,
Balázs egy fényes őszi délután a Mesefa alatt gubbasztott. Egy város térképét hajtogatta szét az ölében, de valahogy semmit nem keresett rajta. Csak nézegette a